Mielőtt még bárki elhagyná a rovatot, sietünk leszögezni: a határon átnyúló szolgáltatások kapcsán a székhely, telephely fogalmi meghatározásaiból kísérelünk meg a napi gyakorlatban is használható információkat kicsiholni.
2011. július 1-jén lépett hatályba az Európai Unió Tanácsa által elfogadott áfa-irányelv végrehajtási intézkedéseit megállapító 282/2011/EU rendeletet. Előírásait külön parlamenti jóváhagyás nélkül a hatálybalépés napjától kötelezően, és közvetlenül alkalmazni kell Magyarországon. Ebből mindjárt két dolog is következik. Az egyik gyakorlati jelentőségű: a rendelet a fenti szám alatt az uniós joganyagban található. A másik inkább elvi praktikum: a közvetlen hatályba lépés okán a hazai jogalkotás sem javítani, sem rontani nem tudott a szabályozás minőségén, ilyen formán az teljes egészében uniós termék.
A vhr. többnyire a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (héa) értelmezésére szolgáló passzusokat tartalmaz azon a számunkra szokatlan módon, hogy rendelkezései csak a hatályba lépésüket követően, a jövőre nézvést alkalmazandóak és nem érintik a tagállamok által ezt megelőzően elfogadott jogszabályok és értelmezések érvényességét.
A hazai joganyagból ismert, a határon átnyúló szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó áfa kötelezettség alakulása jelentős mértékben attól függ, hogy a szolgáltatás nyújtója, illetve más esetekben annak igénybevevője hol tekinthető gazdasági céllal letelepedettnek. E fogalmat a héa-irányelv alapján az áfa tv. 254.§ (1) bekezdése határozza meg. A hivatkozott jogszabályok szövege ide kattintva olvasható. E szerint az adóalany ott tekinthető gazdasági céllal letelepedettnek, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van. Ez így viszonylag egyértelműnek is tűnik, már csak azt kellene pontosan tudnunk, mit kell értsünk székhely és állandó telephely alatt. S itt kezd bonyolódni az élet. Az áfatörvény ugyanis a székhely fogalmát egyáltalán nem határozza meg. Az állandó telephely definiálása kapcsán pedig olyan kitételeket használ, melyek nem egyértelműek. Ki tudja, mit jelentenek a következő kifejezések: " huzamosabb időtartamra létesített" , vagy "gazdasági tevékenység - székhelyhez képesti - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek" ? S mert semmi nem lehet tökéletes, a végrehajtási rendelet a székhely meghatározásával kapcsolatos hiányt pótolja ugyan, de az utóbb említett két kifejezés tartalmára konkrét útmutatást nem ad.
De nézzük sorban a kérdéseket.
A székhely a vhr. definicója szerint nem más, mint a vállalkozás központi ügyvezetésének helye, meghatározásánál figyelembe kell venni az adóalany általános irányítására vonatkozó alapvető döntések meghozatalának helyét, a létesítő okirat szerinti székhelyét, és ügyvezetése üléseinek helyét. Amennyiben a fenti kritériumok együttese alapján bizonyossággal nem lehet a vállalkozás székhelyét megállapítani, az alapvető döntések meghozatala helyét kell elsődlegesnek tekinteni. Pusztán egy postai cím nem fogadható el a gazdasági tevékenység székhelyeként. Ezek alapján szinte szóra sem érdemes a teljesítmény, ha saját vállalkozásunk székhelyének meghatározása válik szükségessé. Az már némi fejtörést okozhat, ha üzleti partnerünkkel kapcsolatban kell ugyanezt tenni. A legritkább esetben lehet bizonyítható információnk arról, hogy esetükben mit tekinthetünk az alapvető döntések meghozatala helyének. Kétség esetén nem is igen tehetünk mást, mint a partnerünktől kapott információkat összevetjük az általunk elérhető hivatalos nyilvántartások adataival.
Más a helyzet az állandó telephely fogalmával. Az áfatörvény a rendelet hatályba lépése előtt is tartalmazott erre vonatkozó szabályokat, igaz némi bizonytalansággal. Nem derül ki a rendelkezésekből, mit kell érteni a "huzamosabb időtartamra" kifejezés alatt. Jobb híján csak az országonként kialakult gyakorlat vizsgálata marad megoldásként, vagyis meg kell tudni, hol, milyen időtartamú gazdasági jelenlét szükséges az állandó telephely létéhez. Idehaza ehhez például már három hónap is elegendő. Nem sokkal jobb a helyzet a "gazdasági tevékenység - székhelyhez képesti - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek" meghatározásánál sem. Erre vonatkozó közvetlen előírásokat a rendeletben nem találunk.
A kérdés eldöntésekor mindenképpen az áfatörvény 259.§(2) bekezdéséből kell kiindulni. További segítséget a rendelet 11. cikkének helyes alkalmazása jelenthet. Az első bekezdés szerint kell eljárni, ha a szolgáltatást igénybe vevő adóalany illetősége határozza meg a teljesítés helyét. Ennek során vegyük figyelembe, hogy a személyi feltételek teljesíthetők az adóalany nevében ellátott megbízással is. Olyan szolgáltatás esetén pedig, melyhez nem szükséges személyi feltétel, az állandó telephely kérdése kizárólag a tárgyi feltételek alapján is eldönthető. Egyszerűbb a helyzet a rendelet 11. cikkének (2). bekezdésével. Ezt akkor kell alkalmazni, ha a teljesítés helyét a szolgáltatás nyújtójának az illetősége határozza meg, így magunkról kell megállapítani, hol vagyunk gazdasági céllal letelepedve. Jóllehet, ez nem látszik nagy feladatnak, de annyira azért nem egyszerű, hogy kizárólag a héa-azonosító számunkra alapozzuk azt, hogy az adott országban állandó telephellyel rendelkezünk.
Ha mindezek után bárki úgy érzi, hogy a szóban forgó szabályok így együttesen sem adnak minden tekintetben egyértelmű eligazítást, az nem a véletlen műve. Úgy tűnik, ez jelenleg még az EU-ban sem megy.
