Minden bizonnyal sokak számára ismerős a gyerekek egyik kedvenc énekes körjátéka, a lánc, lánc, eszterlánc%u2026 Akinek esetleg mégsem ugrik be, kattintson bátran a fenti linkre. Örömteli, hogy belőlünk, felnőttekből sem veszett ki teljesen a boldog gyermekkor korlátokat nem ismerő kreativitása. Ennek ékes bizonyítékaként az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődéssel fordultunk egy másik, igaz inkább "nagyoknak" való körjáték felé, amit magunk között csak láncügyleteknek neveztünk. Fájdalom, de a gyermeki találékonyság ily módon való megőrzése nem feltétlenül vívta ki a Nemzeti Adó-és Vámhivatal (NAV) elismerését, sokkal inkább az érdeklődését keltette föl. A hatóság úgy véli ugyanis, hogy némely vállalkozó jobbára azért bonyolítja tevékenységét több társaságon keresztül, hogy minél szövevényesebbé, átláthatatlanabbá tegyék az adott gazdasági folyamatot. Ennek következtében az utóbbi idők egyik kiemelt ellenőrzési témáját adták a láncügyletek. A be nem hajtott adókra és az adóelkerülési lehetőségek bezárására vonatkozó nyilatkozatok hallatán úgy véljük, nem lesz ez másként a jövőben sem. Ezért talán nem árt akár ismétlésképpen is áttekinteni a láncügyletekhez kapcsolódó fontosabb ismereteket.
Kezdjük mindjárt az elején. Mit értünk láncügylet alatt? A legegyszerűbb az áfatörvény által használt meghatározásból kiindulni. Eszerint akkor beszélhetünk láncügyletről, ha egy terméket többször értékesítenek oly módon, hogy azt közvetlenül az első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel fuvarozzák, vagy adják fel küldeményként. Fontos elemei a meghatározásnak a termék többszöri értékesítése és annak küldeményként való feladása, illetve fuvarozása, egyik hiányában sem beszélhetünk láncügyletről. Persze mindez akkor igazán érdekes, ha az első értékesítő és az utolsó beszerző - gazdálkodási céllal - különböző országokban letelepedett vállalkozás. Így bizonyos feltételek mellett előfordulhat, hogy alkalmazható a közösségi értékesítésre érvényes áfamentesség. Ez a lehetőség teszi nyilván más-más megközelítésből érdekessé ezt az értékesítési módot a vállalkozások és az adóhatóság számára.
A többszöri értékesítésből adódó összevisszaságban úgy célszerű áttekinthető rendet teremteni, hogy az egyes értékesítési lépéseket külön-külön vizsgáljuk. Az elsődleges kérdés minden ügylet esetében a teljesítési hely meghatározása. Ennek alapján lehet eldönteni, keletkezik-e adófizetési kötelezettség az adott értékesítésre a hazai áfatörvény alapján, vagy nem. Amennyiben a szóban forgó ügylet teljesítési helye nem belföldre esik, nincs ilyen kötelezettség. Azoknál az ügyleteknél, melyek teljesítési helye az áfatörvény értelmében Magyarországon van, tovább vizsgálandó a közösségi értékesítésre érvényes adómentesség alkalmazásának lehetősége.
A láncügyletek esetében speciális szabályok érvényesek a teljesítési hely meghatározására. Ezek, az áfatörvény egyéb hivatkozott rendelkezéseivel együtt a mellékelt összeállításban olvashatók. Célszerű a vizsgálódást az áfatörvény 27. § (2) bekezdésében foglalt törvényi vélelemmel kezdeni, mely szerint, ha van a sorban olyan beszerző, aki egyúttal értékesítő is, és a termék fuvarozását (küldeményként való feladását) saját maga, vagy megrendelése alapján más látja el, az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, mint aki e tevékenységet beszerzőként végzi. A vélelem jelentősége abban áll, ha nem kerül sor ellenbizonyításra, az egyéb feltételek megléte esetén is kizárja a 29. § alkalmazását, azaz az ügylet kivonását a hazai áfafizetési kötelezettség alól.
Mi alapján történhet a vélelemmel szemben ellenbizonyítás? Ennek lehetőségét az ügyletek során kötött megállapodások biztosíthatják. Amennyiben ezekből az állapítható meg, hogy a kettős szerepben résztvevő vállalkozás beszerzésre vonatkozó szerződéséhez nem kapcsolódik és annak teljesítéséhez nélkülözhetetlen módon nem is kell kapcsolódjon, viszont az értékesítésre vonatkozó szerződésnek része a fuvarozási megállapodás, sikeres lehet a vélelem megdöntése. Ilyen esetben az egyéb feltételek megvalósulása esetén a 29.§ alapján a teljesítés helye kívül esik az áfatörvény területi hatályán, így annak alapján nem keletkezik adófizetési kötelezettség. Amikor a fenti vélelemmel szemben nem lehetséges sikeres ellenbizonyítás, vagy olyan ügyletekről van szó, amelyekhez nem kapcsolódik sem fuvarozás, sem küldeményként való feladás, más szabályok szerint kell a teljesítés helyét meghatározni.
Ha továbbra is a szabályozás logikáját követjük, a 27.§ (1) bekezdésében írt feltételeket kell megvizsgáljuk. Jelesül azt, hogy a láncban szereplők közül melyik az az egyetlen ügylet, melyhez a fuvarozás, illetve a küldeményként való feladás ténylegesen kapcsolódik. A szabályozás szerint ennek az ügyletnek a teljesítési helye az a hely, ahol a termék - az utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van. Ha ez Magyarország területe, az adott értékesítés után áfafizetési kötelezettség keletkezik. Csak ha nem állnak fenn a 89.§-ban meghatározott feltételek, mert ez esetben alkalmazható a közösségi értékesítésre érvényes adómentesség.
Amennyiben voltunk olyan szerencsések és sikerült egyértelműen meghatároznunk, hogy a láncban szereplők közül mely ügylethez kapcsolódik a fuvarozás, a további eligazodás már viszonylag egyszerű. Nem kell mást tennünk, mint követni a 27. § (3) bekezdésében írt eligazítást az egyes ügyletek teljesítési helyét illetően. E szerint a fuvarozást is magában foglaló értékesítést megelőző ügylet(ek) esetében a fuvarozás megkezdésének, illetve a termék küldeménykénti feladásának helye tekintendő a teljesítés helyének. Míg az ezt követően létrejött ügyletek esetében a teljesítés helye a fuvarozás befejezésének helyével azonos. Ezek alapján dönthető el, keletkezik-e a láncügylet egyes elemei esetében áfafizetési kötelezettség, illetve kell-e vizsgálni a közösségi értékesítéssel összefüggésben biztosított adómentesség alkalmazásának feltételeit. Ha mindezeket sikerült megfelelően tisztáznunk, már csak arról kell gondoskodni, hogy a termék más államba történő kiszállítását hitelt érdemlően igazolni tudjuk. Annak a törvénybefoglalására, hogy ez a fuvarokmányok mellett még milyen módokon történhet, a jogalkotó ez ideig nem vállalkozott, így csak az adóhatóság tájékoztatásából nyerhetünk erre vonatkozó információkat.
Ezek lennének a felnőttek "láncjátékának" fontosabb szabályai. Mindenki eldöntheti, számára melyik a kedvesebb. Egyáltalán nem csodálkoznánk, ha jónéhányan inkább a "lánc, lánc eszterlánc"-ot részesítenék előnyben.
