 |
|||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|||||
 Továbbra is hosszú a nemfizetési lánc Érdemi javulás nélkül az építőipari kkv-k helyzete |
|
|
 |
||
|
|||||
|
|||||
 Az építőipar legprosperálóbb időszakában is erőfölényben lévő beruházó és generálkivitelezői vállalkozások és a – tőkehiányos, a piac változásaira általában nehezen reagáló, a szükséges információkhoz nem vagy alig hozzájutó s kockázatkezelési kultúrával nemigen rendelkező – kis- és középvállalkozások állnak egymással szemben, amikor egy munka elvégzéséről megállapodást készítenek elő. Tehát nem egyenrangú felek – a szó nemes értelmében –, nem partnerek folytatnak tárgyalásokat arról, hogy végül is mennyiért végzi el a kivitelező – többnyire kkv – az adott munkát. A Polgári perrendtartás (Pp) 2009. január 1-jén hatályba lépő 121/A. §-a előírja, hogy a jogi személy gazdálkodószervezetek egymás közötti jogvitáiban – a keresetlevél benyújtása előtt – a feleknek a meghatározott feltételek szerint meg kell kísérelniük a peren kívüli elintézést.
Ha a felek a jogvitájukat peren kívül nem rendezik, és a felperes keresetet indít, akkor tételesen, minden bizonyító erejű – még az egyezséget is kezdeményező – dokumentumot csatolni kell a keresetlevélhez.
A jogalkotó valószínűleg a bírósági eljárások gyorsítását várja e Pp-szakasz módosításától, tehát egyrészről a követeléseiket érvényesíteni kívánó gazdasági társaságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy csak e rendelkezések megtartása mellett indíthatnak pert, másrészről pedig átfogó stratégiát kell kidolgozni annak érdekében, hogy ne a vállalkozói díj kifizetése elhúzásának egy újabb eszközéül szolgáljon. A közeljövőben még inkább ki lesznek téve az ilyen alárendelt helyzetnek, hiszen akár az építőipari beruházások, akár a beszállítói megrendelések számának csökkenése vagy éppen az állami, önkormányzati beruházásoknál a források rendelkezésre bocsátásának késedelme, hiányosságai fokozottan jellemzik majd a piacot, amelyen amúgy is minden eddiginél nagyobb lesz a verseny az előrejelzések szerinti hosszabb és talán mélyebb gazdasági válság miatt. Ebben a piaci környezetben pedig – a jelenlegi jogalkotási rendszerünket általában jellemző késlekedés, hosszú reakcióidő folytán – még többször kerülhetnek bajba a vállalkozások, ha nem kapják meg határidőre a munkájukért járó pénzt. Az előzmények amúgy sem biztatóak, hiszen 2003-tól kezdődően elviselhetetlen mértéket öltöttek a körbetartozások, s nagyon fontos évek teltek el, amire napirendre kerültek a lánctartozások elkerülésére, visszaszorítására vonatkozó jogszabálytervezetek.  Ezt tetézi, hogy – a bírósági és más hatósági tevékenységekkel kapcsolatban szinte közhelyszámba megy – mind a peres, mind a nem peres csőd- és felszámolási vagy végelszámolási eljárások nagyon lassan zajlanak. Rosszhiszemű szerződők vissza is élnek ezzel, hiszen a velük szemben – az esetek nagy többségében jogszerűen támasztott követeléssel kapcsolatos bírósági eljárások – a fizetési határidő lejártától a jogerős és végrehajtható ítélet meghozataláig nemritkán három-négy év is eltelik. Ez az idő pedig elegendő arra, hogy az adós a gazdasági társaságot kiürítse. Igaz ugyan, hogy az új szabályozás szerint már 15 napos határidővel meg lehet indítani a felszámolási eljárást, de a fizetésképtelenség jogerős megállapításáig, illetve a cégközlönyben való közzétételéig egy év is elmúlhat. Ez ugyancsak elegendő ahhoz, hogy – a társasági vagyon kimenekítésének „eredményeként” kiürült – adós gazdasági társaság fizetésképtelenségét a bíróság megállapítsa. Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az építőipar már a válság előtt is rendkívül nehéz helyzetbe került, teljesítménye az idei esztendő folyamán a 2002-es szintre zuhant vissza, a megrendelésállomány mértéke alulmúlja az előző évi adatokat. Véleménye szerint az építőiparban foglalkoztatott 350 ezer ember 15-20 százalékát fenyegeti az elbocsátás veszélye, a válság hatására ugyanis egyes cégek a létszám 50 százalékos leépítéséről hoztak előzetes döntéseket. Kitért arra is, hogy az eszközigényes ágazatokban a meglévő gépi kapacitások kihasználása kifejezetten nagy problémát jelenthet az elkövetkező időszakban. Nincs konkrét adat, kizárólag becslésekre támaszkodhatunk – fogalmazott óvatosan a körbetartozás mértékéről Tolnay Tibor, aki szerint az összeg meghaladhatja a 200 milliárd forintot, ami a szektor éves teljesítményének több mint 10 százalékát jelenti. A nagyvállalatok helyzetéről szólva kijelentette: őket is mélyen érinti a válság, ugyanis a megrendelések száma jelentősen visszaesett, másrészt a rövid lejáratú hitellehetőségeik szűkültek be, ezért a szállítóik, alvállalkozóik felé nehezebben tudnak fizetni, különösen akkor, ha az ő megrendelőjük sem fizet határidőre. Az ÉVOSZ elnöke a külföldi problémakezelésben látja a helyzet megoldását. Mint fogalmazott, érdemes lenne a franciaországi kormányreakciót példának tekinteni, ahol állami megrendelésekkel serkentik az építőipart, ami így be tudja tölteni a húzóágazat szerepét. Tolnay elismerte, hogy nyilvánvalóan nincs nagy mozgástere a magyar kormánynak, ugyanakkor arra is rámutatott, az Új Magyarország Fejlesztési Terv egyre húzódó beruházásainak elindításával igenis generálhatna keresletet az állam, amivel az építőipar háttériparának élénkítését eredményezné. „Úgy tűnik, hogy az ÚMFT időbeli és pénzbeli ütemezésének a felülvizsgálata folyik a magyar kormányzati berkekben, ennek során azonban ezt a ,húzóágazati’ szempontot is figyelembe kell venni” – fűzte hozzá végül. BÁ A vállalkozói körbetartozások mérséklése céljából született 2007. évi LXXVIII. törvény hatálybalépése óta eltelt alig egy év alatt igazolódni látszanak azok a kritikus vélemények, amelyek még a hatálybalépése előtt szkeptikusnak tűnhettek: az érintett törvénymódosítások jelentős része a csődeljárásra vonatkozik, ami nem azonos a ténylegesen fizetésképtelen cégekkel szemben indított felszámolási eljárással. Amennyire hangsúlyozták a Ptk. építési szerződésre vonatkozó szabályainak (402. §) módosítását, annyival kevesebbet lehetett hallani arról, hogy az alvállalkozók – e jogukkal élve – sikerrel érvényesíthették követelésüket a megrendelővel szemben. A tetemes kintlévőséggel rendelkező építőipari vállalkozók üdvözölték a Ptk. módosítását, kezdeti lelkesedésük azonban alábbhagyott, amikor egyértelművé vált számukra, hogy e jogszabályi rendelkezés kizárólag a 2007. július 1-je után megkötött építési szerződésekre alkalmazható, annak ellenére, hogy a több 100 millióra felhalmozódott tartozások vállalkozási szerződéseit a módosítások hatálybalépését megelőzően kötötték… Még jelentősebb probléma, hogy a Ptk. 402. § (2) bekezdése – a hatályát követően létrejött szerződések vonatkozásában – sem jelent hatásos eszközt az építőiparban tevékenykedő alvállalkozóknak. Ennek legfőbb oka, hogy az adott ingatlan nem a munkát elvégző és például az építési anyagot rendelkezésre bocsátó alvállalkozóval szerződést kötő fővállalkozó tulajdonában van. A közvetlenül a beruházóval, illetve annak projektcégével szerződéses viszonyban lévő építési vállalkozók sem remélhetik, hogy a vállalkozási szerződés alapján bejegyzett jelzálogjoguk érvényesítésével kielégítést nyerhetnek, mivel az ingatlanra a beruházáshoz hitelt adó bank első ranghelyű jelzálogjogot jegyeztetett be. Sajátos és figyelemre méltó probléma – s büntetőjogi következmények szükségességét veti fel –, hogy az utóbbi időben egyre gyakoribb és sajnos „eredményes” formula: egy adott beruházói kör alakít egy sor, eltérő nevű projektcéget, amelyek – az azonos tulajdonosi körből adódóan – ugyanazokat a fővállalkozókat bízzák meg a munkák elvégzésével. Ez a fővállalkozói kör pedig egyrészt nem fizeti ki a munkát ténylegesen elvégző alvállalkozókat, másrészt a közteher-viselési kötelezettségeit is elodázva – sok-sok milliós adótartozással – jelentősen megkárosítja a nemzetgazdaságot. Hitelezők és adósok egyre többen futnak a pénzük után az építőiparban. A hazai szektor jelenét és fejlődését hosszú évek óta jelentősen befolyásoló körbetartozási hullám megfékezésére hozta létre Éliás Ádám a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetségét. A szolidaritás elvén működő ,,önvédelmi szervezet” egy érdekvédelmi szövetségből és egy operatív akciócsoportból áll. Az elnök szerint a legfontosabb feladat a gyors tényfeltárás, amit konkrét lépések is követnek: a követelés jogosságának megállapítása után megkeresik a lánc első szemét, vagyis a befektetőt, és megpróbálják rákényszeríteni, hogy negyvennyolc órán belül teljesítse a követelést. Ha a megrendelő mégsem egyezik meg a vállalkozóval, működésbe lendül, azaz bontani kezd az akciócsoport. Elsősorban békés megegyezésre törekednénk, ám a szép szó kevés esetben vezet kézzelfogható eredményre. Azért van szükség drasztikus fellépésre, mert nincs más eszköz a kezünkben, a jog nem védi kellő mértékben az érdekeinket – érvel nyilatkozataiban a drasztikus lépések mellett Éliás Ádám. Álláspontja szerint a ki nem fizetett anyagoknak, építőelemeknek logikusan mindaddig az alvállalkozó tulajdonát kellene képezniük, míg annak ellenértékét meg nem kapták. Ily módon, ha a megrendelő nem fizet, az alvállalkozó elméletben saját tulajdonát bontja le és viszi el egy-egy akció során. A VÉSZ elnöke úgy véli, a körbetartozás és a lánctartozás között különbséget kell tenni. A körbetartozás kormányzati hiba miatt következik be, és nem tudni, honnan indult. A lánctartozás esetében viszont pontosan tisztázható, ki indította el a családokat tönkretevő folyamatot – hívja fel a figyelmet többször is Éliás Ádám, aki vállalásában eltökélt. Mint fogalmaz: addig csinálják, míg el nem érik céljaikat, kerül, amibe kerül! Az egyik legfontosabb törekvésük, hogy kikényszerítsék a szerintük elengedhetetlen jogszabályváltozást. Október elején négy petíciót fogalmaztak meg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz, a Pénzügyminisztériumhoz, az Országgyűléshez és a köztársasági elnökhöz címezve. BÁ E helyzet kialakulásáért ugyanakkor a gazdasági élet szereplőinek is nagy a felelősségük, hiszen egyesek – a jog által jelenleg biztosított eszközökkel élve – rontják a fizetési fegyelmet. A legfrissebb adatok szerint, míg 2003-ban az átlagos fizetési határidő 35 nap volt, addig ez idén elérte a 165 napot. Mindaddig kudarcra vannak ítélve a lánctartozások felszámolására tett kísérletek, amíg nincs egységes fellépés a kkv-k oldaláról. Ilyen egységről ma még nem beszélhetünk, részben azért, mert mindig akad olyan vállalkozó, aki úgy is vállalja a szerződéskötést, hogy az számára nem tartalmaz biztosítékokat. Pedig adott esetben már az is eredményes „fellépés” egy gyanúra okot adó cég ellen, ha a vállalkozó nem köt vele szerződést. Elsődlegesen az érdekvédelmi szakmai szervezetek feladata lenne, hogy ösztönözzék a vállalkozókat a rendelkezésre álló eszközök igénybevételére. E szervezetek szerepüket tekintve azonban nem alkalmasak arra, hogy egységes, minden építőipari vállalkozás által kötelezően alkalmazandó magatartási szabályok kialakításával, ezek kikényszerítésével – illetve esetleges szankciókkal – megteremtsék a megfelelő hátteret a körbetartozás mérséklését célzó jogszabályi rendelkezéseknek. Célszerű lenne elgondolkodni egy, az építőipari cégeket kötelező jelleggel magába tömörítő kamara alakításának szükségességén. Ezzel ugyanis elkerülhető lenne a ténylegesen tőkével nem rendelkező „tucatcégek” alapítása, valamint az egyes vállalkozók túlzott kockázatvállalásainak versenyt torzító hatásai is kiküszöbölhetőek lennének. Már ma is számos követelés-nyilvántartó és vevőmonitoring szolgáltatás érhető el, amelyek elvileg lehetővé teszik a potenciális szerződőpartner előzetes ellenőrzését. E rendszerek térítés ellenében vehetők igénybe, ám nincs garancia arra, hogy az adott vállalkozói csoportról éppen abban a monitoringrendszerben található értékelhető információ, amelynek szolgáltatására a vállalkozó előfizetett. Kamarai keretek között azonban ez a probléma is áthidalható lenne egy egységes, minden tag által hozzáférhető és folyamatosan frissített nyilvántartás kialakításával. Egy ilyen, az érdekvédelmi szervezetek által felállított kamara komoly lobbitevékenységet igényel annak érdekében, hogy a javaslat – megfontolandó jogi megoldásként – törvényhozói szinten is megjelenjen. Dr. Mogyorósi István ügyvéd |
|||||
|
|||||
|
|||||
