 Szekér László
Tény, hogy az elmúlt évben drasztikusan megemelkedett a kőolaj ára, ami magával húzta a többi
energiahordozó árát is, s bár a múlt év végére – az őszi csúcsértékről – jelentősen csökkent, a termelők hamarjában arról egyeztettek, hogyan lehetne visszaállítani a számukra mindenképpen kedvező korábbi állapotot. Az eleve drága és várhatóan – sok más szempont miatt – dráguló energiaforrások kapcsán egyre többen gondolkodnak el azon, hogyan csökkenthetnék energiafogyasztásukat. A minimális energiával fűthető passzív házak megépítése lehet az egyik megoldás, de már azzal is sokat nyerhetünk, ha házainkon, otthonainkban a „szélfútta” réseket szigeteljük. Ezzel nemcsak kiadásainkat csökkentjük, hanem a környezetterhelő szén-dioxid-kibocsátást is visszaszoríthatjuk. Ez európai uniós és hazai viszonylatban egyaránt hangsúlyos követelménnyé vált napjainkra.
A környezet- és energiatudatos beavatkozásokat alkalmazó megoldások egyre nagyobb szerepet kapnak az építészetben, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó szakmákban, gazdasági ágazatokban. Az energiahatékony, alacsony energiafogyasztású épületek és passzív házak mellett a megújuló energiaforrások alkalmazásával lehet a legerőteljesebben visszaszorítani az ingatlanok ma még jelentős szén-dioxid-kibocsátásának mértékét. A passzív ház kategóriába azok az épületek tartoznak, amelyek fűtési, hűtési energiaigénye nem haladja meg évente a négyzetméterenkénti 15 kilowattórát. Összehasonlításképpen: a jelenlegi átlagos itthoni házak négyzetméterenként évente körülbelül 200 kilowattórát „fogyasztanak”.
A távlati cél a zéró szén-dioxid-kibocsátás, vagyis a légkörbe jutó környezetterhelő gáz teljes visszaszorítása. A lehetséges megoldások népszerűsítésére tavaly novemberben már a második alkalommal rendezték meg a Zéró CO2 – Fenntartható építészet című szakmai konferenciát.
 Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC), Szentendre felelős tervező: Kruppa Gábor, tervező: Federico Butera
Ennek „motorja”, Szekér László a hazai és nemzetközi építészszervezetek „Megújuló Források az Épített Környezetben a Fenntartható Jövőért” munkacsoport (MÉSZ-UIA-ARES) vezetője szerint Ausztria a passzív házak és a megújuló energiák alkalmazása területén „nagyhatalom”. Nyugati szomszédunknál az egy főre jutó passzív házak száma a legmagasabb Európában, a megújuló energiák alkalmazásának aránya is jelentős. A szél-, a nap- és a földenergia mellett a biomassza, a pellet s a vízi energia használata is elterjedt. Az ökologikus vidéki családi házaktól a nagyipari technikával megépült irodaházakig számos példa bizonyítja a törekvések sikerét. Sok osztrák építész nemzetközi ismertségnek örvend, az alapokat az intézményesített épületenergetikai képzés adja, például Kremsben és Innsbruckban is.
Az itthoni helyzetet értékelve sajnos energiapazarlásról kell beszélnünk, Szekér László szerint épületeink „felelősek” az összes energiafelhasználás mintegy 40 százalékáért, az elhasznált energia jelentős hányadát a hagyományos technológiával létesült házak üzemeltetése emészti fel. A hagyományos egyet jelent a korszerűtlennel, a rosszul szigeteltséggel, ami az egyre emelkedő energiaárak miatt magas rezsiköltséget is jelent. Mivel kényelmünk érdekében újabb és újabb elektromos eszközökkel vesszük körbe magunkat, energiaigényünk jelentősen nő. A növekvő energiafogyasztás – mondhatni pazarlás – szoros összefüggésben áll a globális klímaváltozási folyamatokkal. A jövőnk érdekében valamit tennünk kell. A legnagyobb megtakarítás az épületek szigetelésével, valamint a megújuló energiák alkalmazásával érhető el.
Energiaközpont, Bécs
Európa egyik legnagyobb, 2008 nyarán elkészült passzív irodaháza Bécsben épült. A 7500 négyzetméter alapterületű épület üzemeltetése, tudatos tervezésének köszönhetően, 80 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint egy hasonló átlagos, mai szabványok szerinti. A fűtési energiaigénye mindössze 25 kWh/m2, az elektromos áramot a homlokzaton elhelyezett – árnyékoló funkciót is betöltő – fotovoltaikus napelemek biztosítják részben, vagyis 400 négyzetméter felületen 40 ezer kWh/év energiát „termelnek” helyben, ennek köszönhetően 200 tonna szén-dioxid-kibocsátást takarítanak meg évente.
A szoláris hűtéshez 285 négyzetméternyi napkollektort alkalmaztak az épületen. A fűtés talajszondás hőszivattyúval történik, a hűtést szintén a talajhő segítségével oldják meg.
Magyarországon nincs még átfogó szabályozás az épületek energiahatékony-nyá tételéről, erről egyelőre csak részszabályozások rendelkeznek, amelyek alapján létezik panel- és ablakcsereprogram, támogatható a megújuló energiaforrások használata, s vannak légszennyezési határértékek is, de az egységesítés és a rendszer átjárhatóvá tétele még várat magára. Ki kell dolgozni a komplex minősítési, támogatási és oktatási rendszereket, fejleszteni az épületekre vonatkozó zöldkártya-minősítést, és az épületek országos energetikai nyilvántartását is létre kellene hozni.
Ha érdemi eredményt akarunk elérni, akkor ezen a téren (is) világos célokra van szükség. Egyik ilyen célkitűzésünk lehet az épített környezet szén-dioxid-kibocsátásának fokozatos csökkentése, amit azzal érhetünk el, ha épületeink 2050-re energiahatékonnyá válnak. Ennek egyik módja a meglévő – jelenleg energiapazarló – épületállomány átalakítása, illetve szanálása. A másik mód az új építések következetes, „energiatudatos” szabályozása. Szekér László szerint például sokat javítana a helyzeten, ha 2020-tól kizárólag a nulla szén-dioxid-kibocsátású épületek kaphatnának építési engedélyt. Addig pedig fokozatosan fel kell készülni az átállásra: marketingeszközökkel, szemléletformálással. S 2020-ra be kellene vezetni a zéró CO2-kibocsátású építészeti szabványt, vagyis azután csak olyan épületek létesülhetnek, amelyeknek nincs klímakárosító kibocsátásuk.
Az energiahatékonyságra konkrét adatokkal is szolgál a szakember. Nyugat-Európában létezik egy mérőszám arra, hogy egy adott épület egyetlen négyzetméterének fűtése egy évben összesen hány liter fűtőolajjal oldható meg. A hazai épületeknél ez 20-25 liter fűtőolajjal egyenértékű, ami mintegy 200-250 kWh energiát jelent, ezt kellene 3–7 literre, 30–70 kWh-ra leszorítani. Ha sikerül, épületeink a jelenlegihez képest mintegy 80 százalékkal kevesebb energiát „igényelnek” majd.
 Ertsey Attila
Ertsey Attila nagy feltűnést keltett az 1996-os Naturexpón az autonóm házzal, mely egy kicsi, de önállóan már teljes egységet képező, 50 négyzetméteres lakóház 1:1 léptékű modellje volt. Fűtését főképp napkollektor látta el, meleg vizét is a nap adta, kisegítőként egy faelgázosító kazán állt „készenlétben”, másik alternatívaként egy biobrikett-kandalló. A nap egy ilyen modell alapján épített úgynevezett alacsony energiaigényű házban az éves hőigény háromnegyedét képes fedezni, a fafűtés a további egynegyedét, ez a költség 75 százalékos mérséklését jelenti. A ház áramellátását a tetőn lévő napelemek és szélmotor biztosítja. Az autonóm működést három évvel később jóval nagyobb léptékben egy Veszprém megyei kistérségben is vizsgálta az építész, és igazolta a rendszer működőképességét. Kapolcs és környékén öt faluból álló kistérségre készítettek tanulmányt. Bebizonyosodott, hogy ezeknek a halmozottan hátrányos helyzetű falvaknak a saját szükségleteiket messze meghaladó, legalább ötszörös mértékben áll rendelkezésükre megújuló energiaforrás, ami nemcsak önellátásra elegendő, hanem akár exportra is.
Ezt követően egy másik kistérségben, az Alpokalján, az osztrák határ mentén készült hasonló tanulmány alapján megkezdték a szükséges beruházások – szélerőmű, biomassza-ültetvény – előkészítését. Budapesten is elemezték az energiatakarékosság lehetőségeit, méghozzá a legrosszabb adottságú épületállományt célba véve: egy kőbányai panelház és egy belvárosi, gangos épület esetében egyaránt kiderült, hogy megfelelő hőszigeteléssel és megújuló energiaforrások használatával akár 85 százalékos megtakarítás érhető el.
A passzív ház esetében gyakorlatilag nincs szükség fűtésre, amit körültekintő tervezéssel és építéssel lehet elérni. Rendkívül hatékony hőszigetelésre – például háromrétegű ablaküvegezésre –, illetve egy hőcserélő rendszerre viszont szükség van, utóbbi a távozó levegő hőjét nyeri vissza. A valóban passzív házakban a téli fűtést meg lehet oldani akár 5-6 gyertyamécses segítségével, illetve az általuk termelt energiamennyiség bevitelével. Ha ennyire nem sikerülne leszorítani a hőigényt, akkor valamilyen kis teljesítményű fűtőberendezés jöhetne szóba: napenergia-, illetve biomassza-hasznosító és hőszivattyú.
Hídmérnökségi telep Kőröshegy
Az épület megújuló energiaforrásokkal ellátott passzív irodaház, egy fenntartható, valóban zöldépület, melynek kialakítása a passzívház-technológia elvei alapján történt. Gázbekötéssel nem rendelkezik, sőt egyáltalán nem használ gázt vagy egyéb fosszilis energiát az üzemeltetéshez. Az elektromos áramot részben megtermeli, áramkimaradás esetén több napig is üzemképes.
A telep funkciója az M7-es autópályán a Kőröshegyi völgyhíd üzemeltetéséhez szükséges feladatok ellátása. Az épület tervezője a passzív szolár szemlélet elveit alkalmazta: például megfelelő tájolás, napvédelem és extra-hőszigetelés. Fotovoltaikus napelemek kerültek a tetőre, amelyek az elektromos ellátásban segítenek. A szélgenerátorok naphiányos, szeles időben termelnek elektromos áramot. A földhőszivattyús berendezés alkalmazásával a fűtés és hűtés oldható meg gazdaságosan. Az épület szuperszigetelt, szén-dioxid-kibocsátása nullának tekinthető.
Az épületek fűtésére és hűtésére használható hőszivattyú a környezet energiáját hasznosítja azáltal, hogy elvonja az alacsony hőmérsékletű energiát, ezt magasabb hőfokszintre emeli, amelylyel már lehet fűteni vagy meleg vizet előállítani. Fordított üzemmódban pedig – vagyis nyáron – a hőszivattyú az épületből elvont hőt átadja a környezetnek. A legtöbb esetben a rendszer teljesítménytényezőjével jellemzik e berendezés hatékonyságát, amely érték három-öt közé esik. Más szóval a például megújuló energiaforrású talajhőből kivont hő esetén egy kW elektromos energia elég ahhoz, hogy 3-5 kW fűtőteljesítményt tudjunk generálni. A hőszivattyús rendszerek ezért háromszor-ötször hatékonyabbak, mint az elektromos fűtő- és melegvíz-készítő berendezések. Mivel azonban az áram jelentős részét fosszilis tüzelőanyagból állítják elő az erőművek, a hőszivattyú igazán akkor mondható fenntartható megoldásnak, ha zöldárammal működtetjük, enélkül csak energiahatékonyságot javító berendezésről beszélhetünk. E fűtőrendszerek növekvő népszerűségét jól jellemzi, hogy elterjedésük a hideg klímájú Skandináviában rendkívül gyorsan nő, ahol a vízi erőművek sok és olcsó zöldáramot termelnek.
Az éghajlatváltozástól félő emberiség több nemzetközi egyezményt is elfogadott a légkörbe jutó szén-dioxid-mennyiség csökkentése érdekében, de hiába a vállalások, ha évről évre egyre több üvegházhatást okozó szennyezőanyag kerül a levegőbe. Ertsey Attila állítja, a passzív házak térhódításával drasztikusan visszaesne a környezetszennyezésünk. Ezt ismerte fel az Európai Unió, s ezért határozott arról, hogy 2011-től fokozatosan bevezetik a passzívház-szabványt, ezt követően csak ilyenek épülhetnének a kontinensen. Arról megoszlanak a vélemények, hogy e téren mikor jutunk el a teljességhez, de mielőbb el kell indulni ezen az úton.
A passzív házak akkor lesznek valóban zéró szén-dioxid-kibocsátásúak, ha az elektromos energiaellátásuk is zöldárammal történik. Az építész szerint a sokak által szén-dioxid-mentes energiának tekintett nukleáris energia nem illik ebbe a képbe, mert bár nem bocsát ki szén-dioxidot, azonban az atomerőművek működése során keletkező jelentős mennyiségű radioaktív hulladék környezeti terhe nem elhanyagolható. Ezért csak a napenergia, a szélenergia, a természetet nem károsító vízi erőművek által előállított energia, illetve a geotermikus energia jöhet szóba. Persze a fűtésnek is megújuló forrásokon – napenergián, biomasszán – kell alapulnia.
Meggyőződése, hogy a településeknek is első lépésként az energiatakarékosságot, -hatékonyságot kell minél magasabb szintre emelni. Ezt követően fel kell mérni, hogy milyen megújuló források állnak rendelkezésre az adott lakóhely környékén. A két hazai kistérség esetében is bebizonyosodott, hogy megoldható az ott élők energetikai önellátása, amire megvalósult példák is vannak, elég csak a szomszédba menni. Ausztriában falvak rendezkedtek be így, illetve egy kisváros, Gössing (Németújvár) is közel áll az energetikai függetlenséghez. A jó példák alapján egy országos stratégiát kellene alkotni, sőt helyben már a passzív házakat kell megépíteni a napkollektorokkal, biogáztelepekkel.
Ökolakópark, Veresegyháza
A lakópark ötvözi a családi és társasházak előnyeit, élhető és költséghatékony lakókörnyezetet kínál. A 158 házat egyetlen hőközponttal fűtik, illetve hűtik, a legkorszerűbb hőszivattyúk segítségével, jelentősen csökkentve az energiaköltségeket. A geotermikus energia felhasználásával tiszta energia nyerhető fosszilis tüzelőanyagok elégetése nélkül.
A geotermikus energia a nap 24 órájában, az év 365 napján rendelkezésre áll. A lakásokat egyedi mérővel látták el, gazdaságos, energiatakarékos és környezetkímélő megoldásokat alkalmaztak. Az ökolakópark az elmúlt 10-15 évben épült lakások energiafelhasználásának körülbelül a felét igényli.
Csoknyai Tamás, a Budapesti Műegyetem Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszékének adjunktusa folyamatosan figyelemmel kísérte a dunaújvárosi Solanova elnevezésű fejlesztést, egy hétköznapi, 42 lakásos ház újjávarázsolását. A panel éves négyzetméterenkénti energiaigénye a felújítás előtt 220 kWh volt, ezt akarták 30-45 kWh-ra csökkenteni. Azaz nem egy passzív házat akartak létrehozni, hanem egy energiatakarékosat.
Felújítás előtt az épületben a beszabályozatlan és szabályozhatatlan fűtési rendszernek köszönhetően jelentős különbségek voltak: míg a belső lakásokban nemritkán 26-28 Celsius-fokos hőmérsékletben rövidnadrágban járkáltak, addig a végfalak melletti lakásokban 19 Celsius-fokot mértek, a lakók pulóverben is fáztak. Felújítás után változott a helyzet: a helyi szabályozási lehetőséggel ellátott lakásokban mindenki maga állíthatja be a hőkomfortszintet. Ezért már nincsenek alulfűtött lakások, illetve ahol mégis akad probléma, az a helytelen használat – például folyamatosan nyitva tartott ablakok – rovására írható. Ilyen hőszigetelés esetén olyan erősek a belső hőáramok, hogy igazságos lakásonkénti mérést nem lehet megvalósítani.
A 2002 januárja és 2006 decembere között zajló felújítás során a panelre 16 centiméteres hőszigetelés került, a pincék is kaptak egy tízcentiset, de az igazán vastag oltalom a tetőn „történt”, ahová 19-21 centiméter vastagságú anyagot tettek a felújítás részeként.
 Csoknyai Tamás
A magyar– osztrák–német közös projekt során a nyílászárókat mindenütt kicserélték, volt, ahol kétrétegű üvegablakot, volt, ahol tripla üvegezést tettek a régi helyére.
A szellőzőrendszert hővisszanyerővel látták el. Az épület része lett egy 72 négyzetméteres napkollektor is. A sok egyéb megoldásnak köszönhetően a ház fűtési igényét 86 százalékkal sikerült csökkenteni: 39 kWh-ra vitték le a korábbi 220-at!
Egyébként Európában eltérő módon viszonyulnak a passzív házakhoz. Ausztria és Németország úttörők: utóbbi államban 1991-ben, Darmstadtban létesült az első ilyen épület. Azóta több mint hatezer hasonló házat húztak fel, a munkákat segíti, hogy – szintén Darmstadtban – Passzívház Intézet is született a technológia népszerűsítésére. Ugyanakkor például a klímaváltozás kivédésében élenjáró Nagy-Britanniában eddig egyetlen ilyen jellegű épületet sem hoztak tető alá, a szomszédos Írországban viszont 30 létesült ilyen technológiával. Dániában is rohamos a fejlődés, ahol jelenleg 50 kilowattóra a négyzetméterenkénti éves fűtési norma, két éven belül ezt 25-re csökkentik, 10 éven belül el akarnak jutni oda, hogy csak passzív ház kaphasson építési engedélyt.
A modern technológiának egyelőre igencsak meg kell fizetni az árát. A szakértői számítások szerint egy passzív ház 20-30 százalékkal kerül többe a hagyományosnál. Igaz, állítólag a gépészetnél e többlet java megtérül. Ugyanakkor nem érdemes pusztán a költségeket vizsgálni, hiszen egy passzív ház sok szempontból nyújt többet lakójának, mint egy hagyományos otthon. A lég-, a hő- és a zajkomfort terén is sokkal jobb eredményeket mértek, emellett a fenntartási költség is 80-90 százalékkal kevesebb, mint egy hagyományos építésűé. Az újak építéséhez hasonlóan egyelőre a meglévő épületek passzívvá tétele sem olcsó mulatság.
 Szálloda és Medical-wellnessközpont, Esztergom, tervező: Zoboki-Demeter & Társai Építésziroda
A tégla- vagy betonfalakra legkevesebb 20 centiméter vastag hőszigetelést kell felrakni, s az ablakokat is háromrétegű üveggel kell ellátni, valamint a padlót és a tetőteret is hőszigetelni.
Csoknyai Tamás azt mondja, számos európai országban működnek passzív házak építését támogató pénzügyi rendszerek, szakértők bevonásával. A tapasztalatok szerint egyre több ember szeretne energiahatékony épületekben élni, de az ilyen típusú házak kivitelezésére még nincs meg mindenütt a kellő építtetői szakértelem. Persze a tervezők közül is csak néhányan képesek ilyen házak „megálmodására”, mivel ezt a speciális szakmai tudást az oktatási rendszer még nem mindenütt tekinti prioritásnak.
|