 |
|||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|||||
 Pályázni csak pontosan, szépen... Ellenőrizze pályázatíróját, tanácsadóját! |
|
|
 |
||
|
|||||
|
|||||
Különféle becslések vannak, ám pontos adatok nincsenek a Magyarországon jelenleg pályázatírással foglalkozó cégek, magánszemélyek számáról. Nehéz is lenne konkrétumot mondani, mert a skála széles: a professzionális pályázatírók mellett nonprofit szervezetek, kis- és középvállalkozások, magánszemélyek is több-kevesebb rendszerességgel – netán évente csak egy alkalommal – foglalkoznak a pályázatok kimunkálásával.  Csak becsült adatok Mennyire tanulható a pályázatírás? Vállalják-e a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) a pályázatok elkészítését, vagy inkább forduljanak az ezzel hivatásszerűen foglalkozó cégekhez? Ezeket a kérdéseket is feltettük Maróczi Imrének, a Pályázatírók és Tanácsadók Országos Szövetsége (PÁTOSZ) elnökének, aki szerint erre azért nehéz válaszolni, mert ki tudja, kiből lesz jó könyvelő vagy kiből lesz jó szakács? Lehetséges, hogy valakinek van megfelelő képzettsége, ám csupán az egyszerű étkeket képes megfőzni, vagy megoldhatatlan problémákat okoz számára a kettős könyvelés fortélyainak elsajátítása. Becslése szerint Magyarországon jelenleg összesen mintegy 15-20 ezer – kiíró és pályázatíró – személy foglalkozik főtevékenységként pályázatokkal. Közülük az államigazgatásban és háttérintézményeikben – az ÚMFT-t és az ÚMVP-t beleszámítva – mintegy 8-10 ezren, a profi pályázati tanácsadó cégek keretében pedig mintegy három-ötezren lehetnek a pályázatírók, s további hét-tízezerre tehető a részmunkában – például a speciális szaktudásuk okán – esetenként vagy rendszeresen bevont szakértők száma. A pályázatírást persze nem azoknak kell tanulniuk, akik évente legfeljebb egy-két projektre pályáznak. Az is bizonyos – mint minden szakmában –, hogy az illetőnek bele kell ásnia magát a témakörbe, s meg kell tanulnia a pályázatírás fortélyait, ám ennek ellenére is fel kell készülnie arra, hogy eleinte nem nyernek. Ez pedig azt jelenti, nem térül meg a költség. Ráadásul az sem mindegy, hogy mire pályázik a vállalkozó. Viszonylag egyszerű, ha valaki egy gép megvásárlását, beszerzését szeretné elérni, siker esetén termelhet és elszámolja az árát. Ellenben ahol több tevékenységet kell összehangolni – erre klasszikus példa az építkezés –, ott nagyon bonyolulttá válhatnak a pályázati körülmények. Nincs könnyű helyzetben egy vállalkozás akkor sem, ha kutatás-fejlesztési pályázaton veszt részt, ilyenkor is számtalan egyéb, mellékesnek tűnő, ám utóbb mégis nagyon fontosnak bizonyuló körülményre kell figyelni. Mennyire egyszerűek és érthetőek a pályázatok a hazai kkv-k számára? Maróczi Imre szerint az elmúlt években sokat egyszerűsödtek az eljárások, de van még mit javítani. Nem biztos, hogy szükség van kétszázféle kiírásra, amikor talán 20-30, bővített tartalmú alapkiírás is elég lenne a kívánt cél eléréséhez. Gyakorlati tanácsok 1. A kiíró nem egy cég fennmaradását támogatja a pályázattal, hanem egy vagy több feladat elvégzését. 2. A pályázatoknak speciális nyelvezetük van, ezt meg kell tanulni, vagy segítséget kell kérni. A pályázó szövege ne legyen terjengős! 3. A pályázók egy része elfelejti aláírni a saját pályázatát. A pályázati adatlap minden rubrikáját ki kell tölteni, ha valami nem vonatkozik a cégre, akkor oda kell írni: pályázatunkra nem vonatkozik. 4. Használjon egységes formát, azonos karaktertípust és szövegtördelést. 5. Igyekezzen – a határidő előtt – 100 százalékban megfelelni a követelményeknek. Ám ha valamilyen akadály közbejön – például a hatóságok késlekednek egy-egy igazolással –, akkor is adja be határidőre a pályázatot, mert egy hiánypótlásra felszólító levél jobb, mint a csúszás miatti kizárás. 6. A formai követelményeknek akkor tesz eleget a pályázó, ha a pályázatra vonatkozó adatok pontosak, egyértelműek. Hasonlóan nem lehet félreérthető a cél és a vállalt feladat megfogalmazása. Mit ígérhet a pályázatíró a jelentkező kkv-knak, mi számít hitegetésnek? Maróczi Imre szerint a pályázatírók, így a mintegy félszáz tagot tömörítő PÁTOSZ tagjai számára is létezik etikai kódex. Jellemzően az ügyvédi szakmában is beszélhetünk referenciákról, szakterületekről, de például a pernyertesség mértékéről, százalékokról csak általános tájékoztatást lehet adni. A siker nem garantálható. A piaci verseny optimális esetben kellő szakmai ösztönző erő, ám a felelőtlen ígérgetésbe nem szabad belemenni. Sok jó szakember dolgozik a pályázatírói piacon, de mindenki nem nyerhet, az eredmény sokszor egy vagy csak fél ponton múlik. Mivel biztos pályázat nincs, egy vállalkozás úgy növelheti a saját esélyeit, ha hivatásos pályázatírót alkalmaz. Ám mint minden területen, itt is vannak megbízhatatlan cégek… Kérjenek referenciát A PÁTOSZ elnöke kifejezetten ajánlja, hogy a vállalkozások alaposan nézzenek körül, mielőtt megbíznak valakit az érdekeik képviseletével. A szövetségnél, de a megyei kereskedelmi és iparkamaráknál is regisztráltathatják magukat a profi pályázatíró cégek. Ha egy cég egyik nyilvántartásban sem szerepel, akkor inkább nézzenek utána a cégvezetők, hiszen a többi, bizalmat igénylő szakmában is ez a célszerű. Nyugodtan kérdezzék meg az ismerősöket, az üzleti partnereket, vessék egybe a tapasztalatokat. Sőt, a negatív tapasztalatokra is jobb rákérdezni. Mindez létkérdés lehet, mivel céginformációk kerülnek a pályázatírókhoz, akiknek a sikeres eljárás érdekében meg kell ismerniük a cég működését. Sze-rencsére manapság óvatosabbak a cé-gek, mint a nagy „bumm” idején, az európai uniós csatlakozást követő első években. A szükséges rossz A sikerdíj egyébként regresszív, tehát minél nagyobb a projekt, annál kisebb, ez 50-100 milliós projekteknél öt-hét, a nagyobb volumenűeknél legfeljebb három-öt százalékig mehet el. Az ennél is nagyobbaknál pedig két százalék lehet a díj. Ezek a számok igen változóak, sok függ a megbízó konkrét igényétől, attól, hogy milyen szolgáltatást vár el. A PÁTOSZ elnöke úgy látja, hogy a sikerdíj kényszermegoldás: elsősorban a megbízók kényszerítik ki, hiszen a pályázatíróknak sokkal biztosabb bevétel lenne, ha például a projektmenedzserekhez hasonlóan előre megállapodott óradíjat számolhatnának fel a bizonytalan sikerszázalék helyett. A pályázatok sikeressége kapcsán óriási a bizonytalanság, mert sok a pályázó. A pályázatíró iránti bizalmat növelheti, ha a hibájából elutasított pályázat után a szakcég a fix díjat visszafizeti a megbízónak, vagy saját költségén átdolgozza a pályázatot, s azt újra benyújtja. A díjfizetés gyorsaságát befolyásolja az is, hogy a pályázatíró hogyan állapodik meg az ügyféllel a fizetés feltételeiről. Általában ez az alapállás: a pályázó cég szeretne minél később fizetni, a pályázatíró azonban minél előbb szeretne az elvégzett munkája ellenértékéhez jutni. Mivel nem ritka, hogy fél évnél több – olykor egy év – is eltelik, mire a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megköti a támogatói szerződést a nyertessel, érthető, hogy a tanácsadók nem szeretnének ennyit várni munkadíjukra, jegyezte meg Maróczi Imre.  A tapasztalatok szerint ugyanis a jól kidolgozott üzleti tervhez többnyire található forrás. Egy pályázónak arra is fel kell készülnie, hogy a támogatás elnyerése nélkül is képes legyen a beruházás megvalósítására. Ám tegyük fel: a cég megnyerte a pályázatot. Ekkor jön a legalább ugyanolyan fontos második fázis, az elnyert támogatást jól kell felhasználni. Sokan bukták el a már elnyert pénzeket amiatt, hogy a projektmenedzselés nem volt jó, például nem tettek eleget az európai uniós pályázatok elengedhetetlen követelményének: az időszakos beszámolási kötelezettségeknek. Megtörtént eset: a hibás időszaki beszámolók, a rossz menedzselés miatt az elnyert teljes pályázati összeget visszakérték. Az utóbbi két évben az ilyenek miatt is egyértelmű a pályázatíró – ha úgy tetszik, az „iparág” – fejlődési iránya: a pályázatírók projektmenedzselőkké válnak, és a megvalósulásig folyamatosan együttműködnek az ügyféllel. Manapság tehát már nem elég, ha valaki kitölti az adatlapot, a csak ilyen szolgáltatást nyújtó pályázatíró cégek eltűnnek a piacról, s – az előrejelzések szerint – csak a valóban profik maradnak. Illetve még egy „kategória”, a húszmillió forint alatti pályázatokat kidolgozó magánszemélyek, akik lényegében maguk jelentik a komplett tanácsadó „céget”. A jövő azonban azoké a pályázatíró és projektmenedzselő cégeké, amelyek a kiírástól a megvalósulásig gondozzák a beruházást. Az ilyen vállalkozásokat kell megtalálniuk a hazai cégeknek, amelyek, bármilyen kedvező ajánlatot is kapnak, ne hagyják ki az alapos információ- és referenciakérést. Megéri tájékozódni, mert sokan bizonyítottak már a pályázatíró piac szereplői közül. |
|||||
|
|||||
|
|||||
