rovatok
nagyító
környezetvédelem
energetika- energiagazdálkodás
mélyépítés
építőipar
élelmiszeripar- mezőgazdaság
felsőoktatás
innováció-K+F
közlekedés-logisztika
településfejlesztés
európai unió
kiállítás-konferencia
vasútfejlesztés
vállalkozásoknak
egyéb témáink
aktuális
Angolai-Magyar gazdasági, kulturális találkozó

2010.09.07.
2010 évi Gábor Dénes-díj felhívás

2010.07.21.
további híreink
keresés


mehet
lapszámok
aktuális lapszám
archívum
hirdetés
partner oldalak
Dél alföldi Régió
Dél-dunántúli Régió
Építési Vállalkozók Országos Szövetsége
Észak-alföldi Régió
Észak-magyarországi Régió
Informatikai Vállalkozások Országos Szövetsége
ITD Hungary Kht.
Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége
Közép-dunántúli Régió
Közép-magyarországi Régió
Levegő Munkacsoport
Magyar Digitális Könyvtár
Magyar Innovációs Szövetség
Magyar Minőség Társaság
Magyar Turizmus Rt.
Miskolci Egyetem
Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége
Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal
Nyugat-dunántúli Régió
WWF Magyarország
Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (ZRVA)
   

Mértékadó teljesítmények

Három évtizedes tudományos együttműködés
szerző: paulik  |  lapszám: 2010/2. február  


Sinóros-Szabó Botond
Létezik Magyarországon egy harmincegy fős professzori csoport, melynek tagjai és az általuk irányított tudományos kutatás-fejlesz­tési műhelyek összefogtak egy közös cél érdekében. Együtt­mű­kö­désük még szorosabbá vált, amikor 2008-ban megalapították Má­té­szalkán a Keleti Háromhatár-Szeglet Kutató-Fejlesztő Központot, melynek elnöke, Sinóros-Szabó Botond egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora magazinunknak elmondta: professzori csoportjuk az elmúlt harminc évben folyamatosan segítette a Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával szomszédos hátrányos térséget. Az alapító tagok az ország különböző tudományos központjaiban dolgoznak, különálló, ugyanakkor mégis szorosan egymáshoz kapcsolódó tudományterületeket művelnek, így képesek arra, hogy a térfejlesztés bonyolult kérdéseire egybehangolt, komplex válaszokat adjanak – magyarázta a professzor.
– Az elmélet kidolgozását követően megalkotnak egy modellt, melynek segítségével megkeresik azokat a gazdasági szereplőket, akikre a gyakorlati végrehajtás vár?
– Igen. Bár helyi megoldásokra tö­rekszünk, azok egy része országosan is adaptálható. Mi kezdeményeztük például a magyarországi bioenergia program elindítását 1991-ben, és az első két bioenergia-üzem is ebben a térségben, Nyír­bátorban és Mátészalkán valósult meg. A biogáz és a biodízel magyar adaptá­ciója jól bizonyítja, mekkora értéket képvisel a saját fejlesztés. Bátorít bennünket a tudat, hogy – hozzánk hasonlóan – más országok kutatóközpontjaiban is kezdenek együtt gondolkodni köz­gazdászok, térségfejlesztők, regionalisták, technológiafejlesztők, gépészmérnökök, agrárszakemberek, kertészek és más szakterületek képviselői.
– Milyen programokban látják a térség fejlesztésének főbb irányait, amelyek az or­szág más területein is alkalmazhatók lennének?


– Bioenergia-fejlesztésben a világon elsőként foglalkoztunk azzal, hogyan kapcsolhatók egymáshoz a biorendszerek és -technológiák. Másik témánk a nagy energiatermelő rendszerek hő­hasz­no­sí­tása. Ha a vidéki környezetben megtermelt biomassza feldolgozásához szükséges hőenergiát ezzel tudnánk biztosítani, választ kapnánk az alapkérdéseinkre.
– Melyek azok?
– Munkahelyek megtartása, új mun­kahelyek teremtése, infrastruktúra-fejlesztés, környezetterhelések csökkentése, energia termelése, energiabiztonság növelése. Mi a térséget érintő konkrét témákról beszélünk, amelyeknek közgazdasági, regionális, technológiafejlesztési és társadalompolitikai tartalma, továbbá térszerkezeti, agrártermelési, ker­té­sze­ti, energetikai, orvos-egészségügyi és marketing-összefüggései vannak. Helyi kérdésekre válaszolunk, de a probléma egyál­talán nem csak helyi. Pél­dául a térség hátrányait próbáljuk meg az előnyére fordítani, ugyanis az infrastruktúra hiánya egyúttal a legegészségesebb termőhelyi környezetet is jelenti. Ezért bébi­ételprogramunkban olyan technológiát alkalmaztunk, amely a jelenleg használt­nál egészségesebb. A receptúrához a bur­gonya egy speciális sejtstruktúrájú, ener­giadús változatát hasznosítjuk, amelyet karácsonyi újburgonyának neveztünk el, mivel októberben takarítják be, és tavaszig eláll.
– Jelenleg milyen pályázaton dolgoznak?
– A Baross Gábor pályázati program keretében konzorciumot hozott létre 2009-ben a Debreceni Egyetem és az Inter Agrárium Kft. a mátészalkai Érték­elemző Szolgáltató Központ megvalósítására. A központ számítógépe dolgozza fel a professzori csoportunk által ki­fejlesztett termőhelyi térpontokra kihelyezett szonda-szenzor együttes rádióhullámon küldött adatait, mely folyamatosan méri a talaj nedvességtartalmát, hőmérsékletét és az altalaj vízszintjét. Ez az új fejlesztés segíti a környezet meg­óvását, a talaj- és vízerőforrások védelmét, továbbá olyan új szolgáltatásokat, mint az agrometeorológia. Úgy gondolom, hogy a rendszer további kidolgo­zása közérdek. Ha erre fölfigyelnének, ak­­kor be lehetne vezetni egy olyan nö­vény­vezérelt öntözést, amely a víztakarékosság, a növény hatékony fejlődése és a környezetvédelem szempontjából is világújdonság lenne. És egy ilyen rendszernek teljesen mindegy, hogy Lon­donból, Párizsból vagy éppen Máté­szal­káról vezérlik a szivattyút.


Keleti Háromhatár-Szeglet Kutató-Fejlesztő Központ Közhasznú Egyesület
4700 Mátészalka, Kinizsi u. 2.
E-mail.: info@kfk-koordinacio.hu
Honlap: www.kfk-koordinacio.hu

ugrás az oldal tetejére  |  a rovat cikkei  |  főoldal
Gazdasági Tükörkép Magazin
© 2005 GTM Kiadói Lapkiadó és Szolgáltató Kft.