rovatok
nagyító
környezetvédelem
energetika- energiagazdálkodás
mélyépítés
építőipar
élelmiszeripar- mezőgazdaság
felsőoktatás
innováció-K+F
közlekedés-logisztika
településfejlesztés
európai unió
kiállítás-konferencia
vasútfejlesztés
vállalkozásoknak
egyéb témáink
aktuális
Angolai-Magyar gazdasági, kulturális találkozó

2010.09.07.
2010 évi Gábor Dénes-díj felhívás

2010.07.21.
további híreink
keresés


mehet
lapszámok
aktuális lapszám
archívum
hirdetés
partner oldalak
Dél alföldi Régió
Dél-dunántúli Régió
Építési Vállalkozók Országos Szövetsége
Észak-alföldi Régió
Észak-magyarországi Régió
Informatikai Vállalkozások Országos Szövetsége
ITD Hungary Kht.
Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége
Közép-dunántúli Régió
Közép-magyarországi Régió
Levegő Munkacsoport
Magyar Digitális Könyvtár
Magyar Innovációs Szövetség
Magyar Minőség Társaság
Magyar Turizmus Rt.
Miskolci Egyetem
Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége
Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal
Nyugat-dunántúli Régió
WWF Magyarország
Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (ZRVA)
   

A drága bankhitel hátráltatja a zöldberuházásokat

Némelyek megkérdőjelezik a biomassza-erőművek jövőjét
szerző: Illés József  |  lapszám: 2010/2. február  


Bai Attila

Pellettároló
Az elmúlt évben több tucat biomassza- és biogázerőmű felépítésére adott engedélyt a Magyar Energia Hivatal. E beruházások ütemét visszafoghatja, hogy napjainkban szigorúbb feltételekkel juthatnak bankkölcsönökhöz a befektetők, mint korábban. Hosszú távra azonban szinte valamennyi szakember azt jósolja, hogy megtöbbszöröződik hazánkban az ilyen zölderőművek száma, mivel a honi bio­massza-hasznosítási lehetőségek szinte korlátlanok.
Bízom benne, hogy a következő években áttörés következik be Ma­gyar­országon a biomassza- és a biogáz­erőművek elterjedésében, jelentette ki lapunknak a téma szakértője, Bai Attila, aki az Országos Biomassza Klaszter (OBK) elnöke. Szerinte az ilyen környezetbarát energiatermelési módok tér­hódítását előrevetíti, hogy a múlt évben több tucat biogáz-, jó néhány, szilárd biomasszát eltüzelő erőmű és jelentős számú szélerőmű kialakítására kértek és kaptak engedélyt a Magyar Energia Hi­vataltól a befektetők, s ezek megépítése a közel­jövőben elvileg napirendre kerülhet.
Ha ezek az üzemek elkészülnek, ak­kor a hazai bioerőművek kapacitása meg­többszöröződik. „Igaz – tette hozzá a szakember –, nem biztos, hogy valamennyi tervbe vett beruházásra ele­gendő pénz jut, elsősorban a gazdasági válsághelyzet miatt.” Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy 2010 a parlamenti választás éve is, s ilyen az időszakban általában bizonytalanabb a költségvetési támogatások kifizetése. Az elnök megjegyezte, mivel ma­napság idehaza az állattenyésztés a nö­vénytermesztésnél is rosszabb helyzetben van, s a biogázerőművek túlnyomórészt a tenyésztőtelepek mellé épülnek, fennáll a lehetősége annak, hogy a me­zőgazdasági üzemek tőkehiánya és bi­zonytalan működése miatt a biogáz­blokkok építési üteme némileg lelassul.
Bai Attila szerint a bioerőművek közül elsősorban a faapríték-tüzelésű kiserőművek és fűtőművek térhódítása várható. A szakértő megjegyezte, hogy a szalmaerőművekkel szemben egyes településeken a lakosság körében az utóbbi időben ellenérzés tapasztalható. Kü­lö­nösen akkor, ha kiderül, hogy a tü­ze­lő­anyagot messzebbről és közúton szál­lí­tanák a létesítmény telephelyére. Az ilyen mezőgazdasági hulladékok hos­­szabb tá­volságra való utaztatása ugyanis megkérdőjelezheti az energiatermelő egység mű­ködésének ésszerűségét, gazdaságosságát, illetve környezetbarát vol­tát. A biomassza-erőműveknek ugyan­is a lehető legközelebb kell len­niük a tüzelőanyag forrásához, csak akkor működtethetőek valóban környezetkímélő és gazdaságos módon. Ugyan­akkor az sem mellékes szempont – említette meg az elnök –, hogy a szalmatüzelésű blokkok technológiája többe kerül, mint az aprítékkal működő egységeké. Ami viszont a faaprítékkal működő erőműblokkokat illeti: ebben szegmensben valóban áttörés várható. Az ilyen alapanyaggal tüzelő blokkokban a jelenlegi gazdasági körülmények közepette is gazdaságosan és hatékonyan állítható elő hő- és villamos energia, ha a hulladék hő nagy részének folyamatos felhasználása megoldható. Erre alapozhatnak a nagy hőigénnyel működő, illetve újonnan létrejövő vállalkozások – például vágóhidak, hűtőházak vagy akár bioetanol-üzemek –, amelyek ezzel ráadásul új munkahelyeket is te­remtenek. Ezek a rendszerek alkalmasak helyi önkormányzati létesítmények hőigényének kielégítésére is. Ilyen cé­lokra ideálisak a kisebb, egy-két mega­watt kapacitású, villamos áramot és hulladék hőt egyidejűleg termelő egységek. Örvendetes fejlemény – jegyezte meg az OBK vezetője –, hogy a közelmúltban a biomassza-erőművek esetében megszűnt az a jogszabályi korlátozás, amely eddig hátrányos helyzetbe hozta az ilyen blokkokat a gáztüzelésűekkel szemben.


Nagy Sándor
Hazánkban kiemelkedően nagy lehetőségek rejlenek a mezőgazdasági hulladékok pelletálásában, vagyis a növénytermesztés során keletkező melléktermékek tüzelőanyaggá préselésében, valamint a fapellet gyártásában, az energiafű-félék termesztésében vagy például a szőlővenyige energetikai célú felhasználásában.
Bai Attila úgy ítéli meg, hogy a hazai megújulóenergia-termelési potenciál el­méletileg elegendő lenne az egész ország energiaellátására, ám ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen, aminek egyrészt gazdasági és technikai okai vannak, másrészt a biomassza egyéb célú felhasználása korlátozza a teljes körű megvalósítást. Az összes itthoni energiaigényt tekintve és megfelelő szabályozási környezetben: a megújuló forrásokból ténylegesen kiépíthető kapacitások nagysága hozzávetőleg 200-300 petajoule, ami a teljes magyarországi energiafelhasználásnak – a 2008-as 1126 petajoule-hoz viszonyítva – 20-25 százaléka. A szakember mindezek ellenére úgy véli, hogy ekkora részarányt a későbbiekben sem ér el a hazai bioenergia-termelés, a je­lenlegi hozzávetőleg hatszázalékos arány­nál azonban jóval magasabb szintre emelkedhet a zöldforrások kiaknázása. Kü­lö­nösen igaz ez akkor, ha a későbbiekben nagy méretekben fellendül a biodízel és a -etanol gyártása.
Ebből a két hajtóanyagtípusból évente a mostani – egyenként 100-120 ezer tonna körüli – mennyiség helyett ugyanis akár ennek háromszorosához is lenne annyi mezőgazdasági alapanyag, amennyi a hazai szükségletek fedezése után a legkedvezőtlenebb években is megmarad. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ezt milyen formában (növényi termékként, állati termékek, illetve bioüzemanyagok formájában) exportáljuk. A helyzet kedvező, hiszen az Euró­pai Unió elkötelezte magát amellett, hogy a jövőben egyre magasabb szintre növeli a zöldenergia – ezen belül a megújuló hajtóanyagok – felhasználását. Így ezek a mezőgazdasági alapanyagokból készült termékek hazánkban és az EU-ban is fizetőképes piacra találhatnak, még ha a konkurenciával kell is számolni.


Németh Frigyes
Az ilyen hajtóanyagok előállítása, szemben a feldolgozatlan nyersanyaggal, nemcsak a magasabb hozzáadott érték miatt eladhatóbb, de külön értéket jelent az újmunkahely-teremtő, valamint az árstabilizáló hatása. A biodízel és a -etanol versenyképességét javíthatja, ha az előrejelzéseknek megfelelően a következő években nagyobb mértékben drágul a nemzetközi piacon a kőolaj és a fehérjetakarmányok ára, mint a bioüzemanyagok alapanyagául szolgáló nö­vényeké: elsősorban a kukoricáé, a repcéé és a napraforgóé.
Nagy Sándor, a Biomassza Ter­mék­pálya Szövetség (BITESZ) elnöke osztja azt a véleményt, hogy ugyan az utóbbi időszakban számos támogatási pályázatot írt ki a kormányzat, némileg lassíthatja a beruházásokat, hogy az általános gazdasági és pénzügyi válság miatt a hitelezésben óvatosabbak lettek a bankok. A zölderőmű-beruházásoknál dön­tő szerep jut a hiteleknek, még ha egy-egy beruházáshoz akár 50-60 százalékos pályázati támogatás is szerezhető. Ele­gendő önerő és bankhitel híján nem kezdődnek el az építkezések, mert az ilyen tenderek rendszerint utófinanszírozásúak, vagyis a befektető – sokszor jóval – később juthat a pályázati forráshoz.
A kezdéshez szükséges pénz hiánya miatti nehézséget igyekszik enyhíteni a Regionális Fejlesztési Holding (RFH), amely a lehetőségeihez mérten megpróbál előfinanszírozást biztosítani a beruházóknak, hogy legalább elkezdhessék az építkezést. Jelenleg nyolc-kilenc biogázerőmű kialakítását segíti az RFH, s előreláthatólag ezek meg is valósulnak.
A szövetség elnöke megerősítette, hogy a kisebb települések közül mind több törekszik arra, hogy az energiaszolgáltatás terén önellátó legyen, vagyis el­indult egy folyamat, amely elsősorban a fapellet, illetve -apríték alapanyagot felhasználó kisebb biomassza-erőművek számának növekedését hozza. Az ön­kor­mányzatok ugyanis rájöttek arra, hogy ezekkel fejlesztésekkel akár 20-25 százalékkal is csökkenthetik az energia­vásárlási kiadásaikat, s arra is, hogy az ilyen beruházások révén javul az ellátásbiztonságuk, s még új munkahelyeket is teremthetnek. Ma még sok településen okoz gondot az ilyen fejlesztések pénzügyi háttérének biztosítása, lassan is indulnak az építkezések, ám arra van remény, hogy később felgyorsulnak, miután Magyarországon a zöldenergia előállításában a biomasszának igen je­lentős szerepe van, illetve lesz. Ennek az energiatermelési módnak az elterjedése nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy hazánk teljesítse a zöldenergia-termelés részarányának növelésére tett EU-s vállalásait, hívta fel a figyelmet a szövetség vezetője. Az ország adottságai kiválóak a biomassza előállítására – Európában az élvonalba tartozunk –, ugyanakkor egy­­értelmű a vidékfejlesztési hatása is.


Bérci Gyula
A nemzetközi kereskedési rendszerben egy kvóta egy tonna szén-dioxid kibocsátására jogosítja fel a „tulajdonost”.
Nagy Sándor hozzátette: a klíma vé­delmében szintén fontos szerep jut az erdészeti, a mezőgazdasági hulladékok és/vagy az állati hígtrágya hasznosításának. Ezeknek az alapanyagoknak a felhasználása ugyanis nem terheli szén-dioxiddal a légkört.
Nagy Sándor minden fórumon hangoztatja azt a meggyőződését, hogy ha­zánkban nem néhány óriás biomassza-erőmű, hanem több kisebb vagy közepes kapacitású blokk létesítése a célravezető, mert a helyben termelt tüzelőanyagok felhasználása a leginkább gazdaságos és környezetkímélő megoldás. Ám ezeknek az erőműveknek a kialakításakor nem lehet általános szabályokat alkalmazni: minden egyes beruházásnál külön-külön fel kell mérni a helyi adottságokat, lehetőségeket és az igényeket. Németh Frigyes, a Biomassza Erő­mű­vek Egyesülés elnöke szintén úgy véli: az csupán egy lehetőség, hogy a kö­zel­múltban több befektető megszerezte a biomasszablokkok létesítéséhez szükséges szakhatósági engedélyeket. Az azonban nem biztos, hogy ezzel élni is tudnak az okmányok tulajdonosai. A döntő mo­mentum ugyanis az, hogy az építtetők meg tudják-e szerezni a pénzügyi forrá­sokat. Egy közepes méretű – körülbelül 20 me­gawatt teljesítményű – biomasszaerőmű-blokk megépítéséhez legalább 15-18 milliárd forintra van szükség. Ek­kora összeggel általában nem rendelkeznek a beruházók, így marad a bankkölcsönigény, ám manapság a pénzintézetek a korábbinál is szigorúbb feltételeket szabnak. Elengedhetetlen követelmény például, hogy az építtetők az üzleti tervükben be tudják bizonyítani a befektetés belátható időn belüli megtérülését. Erre azonban csak akkor lehet biztosan számítani, ha a jövőben is hosszabb távon, legalább egy évtizedig fennmarad a jelenlegi kötelező zöldenergia-átvételi rendszer. Ennek keretében ugyanis a helyi energiaszolgáltatónak meghatározott áron meg kell vásárolnia a szolgáltatási területe alá eső környezetbarát módon megtermelt energiamennyiséget a termelőtől.


Bioetanolgyár (Babilafuente, Spanyolország)
A mai rendszer hosszú távú működése egyre kétségesebb – mind többet hal­lani e szabályozás tervezett meg­szün­tetéséről. Ezt erősítheti, hogy számos nemzetközi klímakonferencián gyak­ran fölmerül a gondolat, hogy nem a zöld­erőművek támogatására, hanem a ká­ros­anyag-kibocsátók nagyobb mértékű megadóztatására lenne inkább szükség. Ez pedig azt vetíti előre, hogy akár össze is omolhat a nemzetközi szén-dioxid-kvóta kereskedelme, ami a zölderőmű-beruházások leállításához is vezethet. Arról nem is beszélve – tette hozzá a szak­ember –, hogy miután az utóbbi idő­ben számottevően megdrágultak a hitelek, meghosszabbodik a zölderőmű-beruházások amúgy sem rövid, legalább nyolc-tíz éves megtérülési ideje. Németh Frigyes szerint: leghamarabb 2012 körül kaphat nagyobb lendületet itt­hon a biomassza-erőművek építése. Ad­dig­ra körvonalazódik, hogy vállal­nak-e a levegőszennyezés terén ön­korlátozást a világ országai. És az is kiderül, mi­ként biztosítják majd a kormányok a megújulóenergia-termelési mó­dok részarányának nö­ve­ke­dé­sét az összes energiatermelésben.
A biomassza-erőművek terjedésének az is gátat szabhat, hogy az ilyen blokkok műszaki szempontból ma még nem tekinthetők kiforrott technológiájú létesítményeknek, állítja a szakértő. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a különböző tüzelőanyagokhoz – például szalma, pellet, fabrikett, -apríték – más-más típusú kazánra van szükség. A ve­gyes tüzelésű égetőrendszerek vi­szont nem túl hatékonyak. Mindez pedig azt jelenti, hogy az esetek többségében speciális tüzelőberendezéseket kell beépíteni, ami drágítja a beruházást. Bérci Gyula, az Agrár Innovációs Szö­vetség ügyvezető elnöke kifejtette: az elmúlt tíz év gazdasági fejlődésének szembetűnő eleme, hogy – külső és bel­ső tényezők hatására – kialakult a megújulóenergia-piac. A hagyományos energetikai nyersanyagok, a szén, a szénhidrogének gazdaságosan kitermelhető forrásainak csökkenése, gyakran teljes el­apadása előtérbe állította a szél-, a víz-, a nap-, a geoenergia-források igénybevételét. E változásban különös figyelmet érdemel a múlt évtized derekán aktívan megjelent bioenergetikai innováció.


Faapríték
Az ügyvezető elnök szerint a hazai piac növekedésének dinamikája és – az EU-n belül – a megújulóenergia-termelés arányának bővítésére vállalt kötelezettségünk mértéke elfogadható. A mérték és az arány hozzávetőleg megfelel az EU átlagának. Az itthoni piac bővü­lése azonban lényegesen elmarad a tényleges adottságoktól, a már ma is gazda­ságosan hasznosítható lehetőségekhez ké­­pest. Legfőképpen a vállalkozói kedv hiá­nya érzékelhető, ami összefügg a 2008– 2009. évi külföldi, előzőleg szokatlanul aktív befektetői kedv megtorpanásával, figyelmeztetett a szak­mai szervezet ve­zetője. A hazai villamosenergia-ipar termelésében ma mintegy hatszázalékos arányt képviselnek a biomassza-erőművek, ezek jelenlegi nem­zetgazdasági sú­lyát jól mutatja, hogy az eddigi teljesítménnyel csaknem teljes egészében megvalósítottuk a megújulóenergia-termelési EU-előirányzatunkat.
Bérci Gyula megjegyezte: a nagyobb hazai biomassza-erőművek – például a Bakonyi Erőmű Zrt. Ajkán, az AES Bor­sodi Erőmű Zrt. Kazincbarcikán, a Pan­non Power Holding Zrt. Pécsett – tevékenységét, növekvő termelési eredményeik mellett, változó erősségű természetvédelmi bírálat is kíséri. Az üzemek megújulóenergia-stratégiáját ugyanis sokan – erdeik védelmére hivatkozva – erdőirtással vádolják. E félelmek eloszlatására tudományosan igazolt és bizonyító erejű érvek sorakoznak: a mai tűzifahasználat nem rontja az erdészeti érdekeinket, mivel minden évben keletkezik az erdőgazdaságokban annyi természetes tűzifa-minőségű növekmény, ameny­nyi nemcsak a hazai háztartások szükségletét, hanem – a mai termelésük szint­jén – a biomassza-erőművek igényeit is kielégíti. Fontos tényként említette a szakember, hogy a biomassza-erőművek 2005 óta jelentős, hozzávetőleg tízmilliárd forint értékű kutatás-fejlesztési te­vékenységet végeztek, hogy megalapozzák a tűzifa-felhasználás biztos al­ter­na­tíváját, kidolgozzák az energiatermelési célú növénytermesztés újabb módszereit.
Az ügyvezető elnök összegzése sze­rint jól állunk a biomassza villamosenergia-termelésben való alkalmazásával, de jócskán van lehetőség arra, hogy a mai hat százalék körüli termelési részarány – még ebben az évtizedben – tíz százalékra növekedjen.

ugrás az oldal tetejére  |  a rovat cikkei  |  főoldal
Gazdasági Tükörkép Magazin
© 2005 GTM Kiadói Lapkiadó és Szolgáltató Kft.