 |
|||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|||||
 Kifogyhatatlan nyersanyagforrás a hulladék Terv híján számon kérni sem lehet |
|
|
 |
||
|
|||||
|
|||||
 Szilágyi László – Mikorra készülhet el a hulladékgazdálkodási terv? – Az OHT II.-nek 2008-ban el kellett volna készülnie, s tavaly januártól kellett volna életbe lépnie. A kormányzat azonban legalább kétéves késésben van, hiszen elegendő időt kellene hagyni a szakmai egyeztetésekre, társadalmi vitákra is. Nem csak az Európai Unió elvárásáról van szó, hiszen az OHT a hulladékgazdálkodási törvényből is levezethető. Az első ilyen dokumentum 2002-ben készült, de az 2008-ban lejárt. A kabinet annak idején határozatot fogadott el: az OHT II.-ben foglaltakat kétévente felülvizsgálja, erre azonban sosem került sor. Az új hulladékgazdálkodási terv 2009–2014 között lenne érvényben… Legalább ennyire furcsa, hogy a legutóbbi időkig az előző terv hivatalos értékelése sem készült el. Bár mostanában láttunk egy olyan dokumentumot, amely azt latolgatja, hogy a tavalyelőtt zárult ciklusban – a hulladékgazdálkodás terén – milyen eredményeket ért el a szakma, de ez nem helyettesítheti az OHT II.-t. – Hogyan értékelte a Humusz az előző tervet? – Nagyon rossz véleményt alkottunk róla. Ezt közre is adtuk, és sok más módon is igyekeztünk fölhívni a figyelmet az előző OHT hibáira. – Melyek voltak a legfőbb hiányosságok? – A legnagyobb gond, hogy a terv elkészítéséhez a szaktárca légből kapott adatokat használt fel, és a szakmai szervezetek adatait nem kérte ki. Az új OHT-hoz pedig – a válság miatt – többféle forgatókönyvet is kellett volna készíteni. Csak egy példát említek: sem a kormányzat, sem a szakértők nem készültek fel arra, hogy a gazdasági világválság miatt bedől a nyersanyagpiac, ami súlyos hatással van a másodnyersanyagok piacára is, nemzetközi szinten és persze itthon is. A hulladékterv elkészítői azt mondták: ha bővül a gazdaság, akkor növekszik a települési szilárdhulladék mennyisége is. Ám ennek nem kell feltétlenül így lennie. Ha ugyanis komolyan gondoljuk a hulladékgazdálkodást, akkor a gazdaság fellendülésekor – különböző megelőző intézkedésekkel – szinten és kordában lehetne tartani például a települési szilárdhulladék mennyiségét. Az elmúlt fél évben csak a válság miatt csökkent – egyebek mellett – a csomagolóanyagokból származó hulladék mennyisége. Ez tehát nem a kormányzat tudatos megelőző intézkedéseinek köszönhető… – Mi az, amin még javítani kellene, mi kerüljön az új OHT-ba? – Nagyon gyenge a szabályozás. Annak ellenére, hogy a tervezet tartalmazott néhány, általunk is támogatott intézkedést, például a háztartásokat érintő differenciált hulladékdíj-fizetést, ugyanakkor semmi jelét nem látjuk a termékdíjrendszer átalakításának. Nem érzékelhető az állami szándék a betétdíjas begyűjtés, vagyis az újratöltési rendszerek bővítésére. A tervezetben szó esik a hulladéklerakó-adóról, amit támogatnánk, mert jó néhány európai ország példája azt igazolja, hogy hatékony megoldás. Magyarországon a termékdíj ügyét nem sikerült megnyugtatóan rendezni. Pedig viszonylag jól indult, még ha szövetségünk úgy véli: e szabályozásnak nemcsak a termékdíjról kellene szólnia, hanem a teljes hulladékgazdálkodást egyben kellene megoldani.  – Önök szerint hogyan kellett volna, illetve kellene kiépíteni a hulladékgazdálkodási rendszeren belül a termékdíjat? – Négyféle díjat kellene összehangoltan bevezetni. A termékdíj csak egyfajta szankcionális elemként jelenne meg a rendszerben. Meg kellene alkotni a betét-, a hasznosítási, a differenciált hulladékdíj, valamint a hulladéklerakókra kirótt járulék rendszerét. Ha ezt a négy elemet összehangoltan bevezetnék, akkor a termékdíj valóban csak szankcióként lebegne azon ágazatok felett, amelyek nem teljesítik a hulladékhasznosítási vagy a hulladék-újrafeldolgozási követelményeket. – Mire késztetné például a lerakókra kirótt adó az érintetteket? – Az lenne a nagy előnye, hogy az újrahasznosítás irányába terelné a hulladékgazdálkodást. – Mennyire sikerült a lakosságot bevonni a környezettudatos, szelektív hulladékgyűjtésbe? – A Humusz elsősorban a lakossági hulladék mérséklését szeretné elérni, ám ebben sajnos még nincs érzékelhető elmozdulás. Kétségtelen, hogy a szelektív gyűjtésben vannak sikerek: egyebek mellett a különböző csomagolóanyagok, akkumulátorok, gumiabroncsok központi helyre kerülésében. Azonban itt is rendszerszintű gondjaink vannak. A szelektív hulladékgyűjtés szigetszerű elrendezése ugyanis nem igazán hatékony. Ha szétnézünk a világban, ez a módszer megy ki a „divatból”, helyette egyre inkább teret nyer az a forma, hogy – főként a falusias, kertvárosias negyedekben – a szolgáltató „házhoz megy” a szelektív hulladékért.  – Kik vettek ezen részt, és mire jutottak? – Sok cég, koordináló szervezet, önkormányzati szövetség, szakmai szervezet küldte el képviselőit, ám a csomagolóanyag-piac megkerülhetetlen szereplői, jelentős hulladékgyűjtő vállalkozások, hasznosításkoordináló szervezetek – talán az év végi időpont miatt – sajnos hiányoztak. Az mindenképpen kiderült, hogy a szakma képviselőiben erős a szándék, hogy az új OHT előkészítését segítsék. A tanácskozást, a műhelymunkákat sikeresnek tartom, még akkor is, ha egyébként a találkozón sem láthattuk az OHT II. végleges változatát. Ettől függetlenül azt tapasztaltuk, hogy a környezetvédelmi minisztérium hulladékgazdálkodási főosztálya maximálisan pozitívan áll ehhez az ügyhöz. Az más kérdés, hogy elégtelen az az erőforrás, amelyet az OHT elkészítésére mozgósítottak. Egy ilyen fontos és nagy formátumú stratégiát – amely öt-hat évre szól, és meghatározza az egész ágazat jövőjét – legalább öt-hat szakembernek kellene előkészítenie. Ehelyett egy ember foglalkozik vele. Azt sem tartom kielégítőnek, hogy szinte kizárólag a zöldtárca feladatává tették a munkát, szerintem ez több főhatóság közös feladata: be kellene vonni a gazdasági és a pénzügyi tárcát is. Most már egy kicsit késő az egyeztetésekhez.  – Lehet, hogy elkészült, de a szövetségünk még nem kapott semmit. Ígéretet kaptunk, hogy a tárcaközi egyeztetésekkel párhuzamosan társadalmi vita is lesz, és csak azt követően kerül a terv a parlament elé. Arra azonban nem számítok, hogy még ebben a ciklusban megtárgyalja az Országgyűlés. – Mikorra készülhet el az OHT II. végleges változata a tárcaközi egyeztetések és a társadalmi vita lezárulta után? – Erre azért sem könnyű a válasz, mert az OHT II.-ből kellene levezetni a finanszírozási rendszert, a többi között az európai uniós támogatások lehívását. Ráadásul erre kellene alapozni az összes regionális hulladékgazdálkodási tervet. Ez mind csúszik, késik. Ugyanakkor kopogtatnak beruházók, a különféle projekteket tervező vállalkozások, amelyek szeretnének hozzájutni az európai uniós forrásokhoz is. A hulladékgazdálkodási terv persze önmagában nem sokat ér, mert a forrásokat be is kellene tervezni a költségvetés megfelelő fejezeteibe, s az erre az évre szólót már elfogadta a parlament. Arról nem is szólva, hogy a hulladékgazdálkodási törvényhez is hozzá kell nyúlni az európai uniós keretirányelvek adaptálása miatt. Ezek már 2008 végén megváltoztak, ideje a hazai jogrendbe illeszteni azokat. Alapvető változásokról van szó, amelyek nagyban érintik a hulladékgazdálkodási ágazatot. Ezért is égetően szükséges egy jól átgondolt és megvitatott stratégia. – Melyek azok a legfontosabb változtatások, amelyekre a hulladékgazdálkodási törvényben szükség lenne? – A hulladékgazdálkodási hierarchiában – egyebek mellett – az Európai Unió megerősítette azt a korábbi irányelvet, hogy a legfontosabb a megelőzés, az újrahasznosítás, az energetikai hasznosítás, például égetéssel. Ezeket kiemelten kell kezelni az itthoni hulladékgazdálkodási jogszabályozásban is. Nem mellékes az sem, hogy 2013-ra nemzeti megelőzési tervet is kell készíteni. Ezt legkésőbb idén el kellene kezdeni… – Mit kell tartalmaznia a nemzeti megelőzési tervnek? – Erről az Európai Bizottság kiadott egy dokumentumot, de azt a szövetségben még nem tudtuk áttanulmányozni. Attól tartok, hogy az idő már túl is haladt a hulladékgazdálkodási terveken. Nem arról kellene szólniuk a stratégiáknak, hogy mit kezdjünk a fölhalmozódott hulladékkal, hanem arról: mit tegyünk azért, hogy ne is keletkezzen annyi hulladék, amennyi jelenleg is terheli a környezetünket. Ehhez a termelési folyamatokat, fogyasztási szokásokat kellene megváltoztatni. A hulladékhasznosítással kapcsolatban az EU arányszámokat határoz meg, amelyeket nekünk is át kell vennünk, teljeskörűen be kell emelnünk a magyar jogrendbe. Óriási tehát a tét, s ezt Magyarországnak is komolyan kell vennie. Ehhez kapcsolódóan a Humusz idén nyáron konferenciát is szervez. Remélem, ezzel is napirenden tarthatjuk ezt a roppant fontos kérdést, amelyet – pártállástól függetlenül – az új kormánynak igen komolyan kell vennie.  – A települési hulladékok 75 százaléka kerül ma is a legálisan működő lerakókba. A lakossági hulladékhasznosítás aránya azonban még a 20 százalékot sem éri el. Bár régi vesszőparipánk az illegális hulladéklerakók felszámolása, ebben nem sikerült érdemi eredményeket elérnünk. Pedig több közös akciónk is volt más szervezetekkel, hatóságokkal, pályázatok is születtek, de mindez együtt sem változtatott a helyzeten. Türelmes és hosszadalmas meggyőző munkára, kommunikációra is szükség van ahhoz, hogy elmozduljunk a holtpontról. Régen, a nagyszüleink idejében nem volt ennyi műanyag csomagolóanyag, és sok eszközük is egy életre szólt. Manapság még nem tanultuk meg, hogy mit tegyünk a rengeteg s egyre csak halmozódó csomagolóanyaggal, egyéb, nehezen vagy egyáltalán nem bomló hulladékkal. A Humusz szemléletformáló kampánya keretében kiadványok közreadásával, a pedagógusok továbbképzésével, a környezetpolitikai tanácskozásokon való részvétellel, saját szervezésű konferenciákkal igyekszik tenni a dolgát, s emellett szolgáltatásokat is kínálunk. Ilyen például az, hogy irodaházak szelektívhulladék-gyűjtési programjait rendszergazdaként kezeljük. Egyéb nagyszabású terveink is vannak, ezekről azonban még korai lenne beszélni. – Mennyi legális, illetve illegális hulladéklerakóról tudnak? – Becsléseink szerint legalább tízezer illegális hulladéklerakó lehet ma Magyarországon. Tavaly nyár közepén be kellett zárni azokat a legális lerakókat, amelyek nem feleltek meg az EU-s előírásoknak. Jelenleg több mint hatvan, az EU-szabványnak is megfelelő, legális lerakó működik. Ha majd átadják a még épülő létesítményeket, számuk hetven fölé emelkedhet. Ugyanakkor – a távolságok növekedése miatt – a települési szemétszállítás is megdrágul, és ez sajnos nem ösztönzi az illegális lerakók felszámolását. – Az országos helyzetkép után egy személyes kérdés. Milyen az ön háztartási hulladékgazdálkodási gyakorlata? – Saját példám is igazolja: nem egyszerű megoldani egy háztartás hulladékgazdálkodási gondjait. Jómagam csatázom a helyi önkormányzattal, mert tavaly nem kötöttem velük szerződést a szemétszállításra. Egész évben összesen 720 liter hulladék keletkezett a négytagú háztartásunkban, ami az egy köbmétert sem éri el. Az önkormányzat viszont heti 100 liternyi hulladék elszállításáról akart velem szerződést aláíratni. Egyelőre patthelyzet alakult ki. A szolgáltató látja, érti, amit mondok, de az önkormányzati rendelet miatt nem köthet velünk ésszerű szerződést. Egy rendeleten változtatni pedig roppant nehéz és időigényes. Mi eleve úgy vásárolunk, hogy lehetőleg elkerüljük az eldobható csomagolású árukat, igyekszünk visszaváltható csomagolású termékeket venni. A tejet például termelőtől vesszük, és kannában visszük haza. Amit lehet, azt a kertben komposztáljuk. A nálunk keletkezett hulladék fele szerves anyag, tehát az sem terheli a környezetünket. Ami eldobható csomagolóanyag mégis felhalmozódik, azt a szelektív gyűjtőhelyekre szállítjuk. Heti 10-15 liter hulladék gyűlik csak össze. Amíg a gyerekek kicsik voltak, nem eldobható, hanem mosható textilpelenkákat használtunk. Nekem nagyon fontos, hogy a saját példámmal is igyekezzek meggyőzni másokat. |
|||||
|
|||||
|
|||||
