 |
|||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|||||
 Magyarország a közös Nabucco-vezetékre szavaz Az Európai Unió gázellátásának új kihívásai |
|
|
 |
||
|
|||||
|
|||||
A világ energiapiacain zajló óriási átrendeződés arra ösztönözte az Európai Uniót, hogy minden eddiginél határozottabb lépéseket tegyen a közös energiapolitika kialakítása
felé a biztonságos energiaellátás érdekében. Hogyan értelmezhető az új európai uniós
energiapolitika a kutató szemével? – kérdezte a GtM Hegedűs Miklóst, a GKI Energiakutató
és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatóját.  – Sokat beszélnek – különösen az utóbbi időben – az EU-ban a közös energiapolitika szükségességéről, de az előbb jelzett ellentmondás feloldása nélkül egy saját lábán megálló európai uniós energiapolitika nem nagyon képzelhető el. Ennek nem mond ellent, hogy az utóbbi időben az EU szorgalmaz bizonyos fajta közös fellépést. Elsősorban a vezetékes: a villamos és a földgázenergia liberalizációja érdekében vannak agilis és aktív lépései, mert úgy gondolja, hogy az eddigi állami elosztásnál, vagyis a hatósági árak alkalmazásánál kedvezőbb gazdasági, szociális és környezetvédelmi eredményeket hozhatna, ha a piaci működési elvek jobban érvényesülnek. Ennek kézzelfogható megnyilvánulása, hogy ez év közepétől minden tagországnak végre kell hajtania a teljes piacnyitást a földgáz és a villamos energia területén. Ez a hatósági árak megszüntetését jelenti, a fogyasztóra pedig a választási szabadságot próbálja kiterjeszteni, ami ösztönözheti a versenyt, és ezáltal talán a drámaian megemelkedett energiaköltségek elviselhetőbbek lesznek a társadalom számára. Az energiaproblémát előtérbe helyezte – az energiaárak két-három éve történt drasztikus növekedésén felül – az is, hogy globális szinten az EU a környezetvédelem egyik zászlóvivője lett: a klímaváltozást okozó CO2-kibocsátásra nagyon odafigyel. A tágabb értelemben vett energiaszektor – beleértve az autózást is – a károsanyag-kibocsátás 75-80 százalékát adja. Az energiaszektor modernizálása, piacosítása, a környezeti szempontoknak megfelelő átalakítása lehet a károsanyag-kibocsátás csökkentésének jelentős forrása. A legutóbbi időkben a harmadik ösztönzőként az ukrán–orosz gázszállítási vita ébresztette rá az EU-t arra, hogy mennyire sebezhetők és kiszolgáltatottak a Közösség országai az orosz forrásoknak. Ezért az EU más megoldásokat is keres, elsősorban a Kaszpi-tengeri és a közép-ázsiai térségben, a földgázbehozatalra koncentrálva. Míg a földgáz esetében az EU egészét tekintve az oroszországi forrástól való függés aránya 20-22 százalékos, addig a magyarországi földgázellátás 100 százalékos.
Magyarország a gázellátást tekintve a legveszélyeztetettebb európai ország, mivel elsõdleges energiamérlegében a földgáz aránya eléri a 40 százalékot. Az itthon felhasznált földgáz 80 százaléka importból, elsõsorban Oroszországból származik. Magyarországnak ezért kiemelt érdeke, hogy megépüljön az Európai Unió által támogatott Nabucco-gázvezeték, amely a közel-keleti és a Kaszpi-térségbõl szállítana földgázt Európába.
A 2002-ben meghirdetett projekt, egy 3300 kilométer hosszú gázvezeték megépítése összesen 4,6 milliárd eurós beruházás. A Financial Times szervezésében, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium együttmûködésével létrejött „Az európai gázellátás kihívásai – Élesedõ verseny, újabb lehetséges útvonalak és szállítók – avagy a Nabucco szerepe” címû konferencián több érintett ország miniszteri szinten képviseltette magát. A projektben részt vevõ MOL, a török Botas, a Bulgargaz, a román Transgaz és az osztrák OMV mellett jelen voltak az Európai Beruházási Bank (EIB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) képviselõi és pénzügyi befektetõk is.
Európa importgázigénye 2020-ra 100 milliárd köbméterrel nõ, miközben a kitermelés szintje stagnál, sõt inkább csökken, ezért új forrásokra is szükség van. Jelentõs hát Magyarország számára az éves szinten 30 milliárd köbméter szállítására tervezett Nabucco-vezeték megépítése, mondta Kóka János gazdasági miniszter az európai gázellátás kihívásairól szóló budapesti konferencián.
A Nabucco-vezeték megvalósítására az EU beruházási koordinátort nevezett ki: Jozias van Aartsen volt holland külügyminisztert, aki a konferencián elmondta, hogy az EU-nak valódi politikai erõt kell felmutatnia, hogy a Nabucco ne csupán ígéret maradjon. A megvalósításra megalakult Nabucco Gas Pipeline International GmbH ez év végéig dönteni kíván a vezeték beruházásáról, közölte Reinhard Mitschek, a projektben részt vevõ öt nemzeti olaj- és gázipari társaság konzorciumának ügyvezetõ igazgatója.
Andris Piebalgs, az EU energiaügyi biztosa elõadásában összeurópai biztonsági kérdésnek nevezte az új földgázforrások és az új szállítóvezeték ügyét. A várakozások szerint az európai uniós földgázigények 750-900 milliárd köbméterre emelkednek 2030-ig, miközben a belsõ kitermelés tovább csökken. Andris Piebalgs ,,szolidaritás vezérelte együttmûködést ” sürgetett az európai energetikában, hangsúlyozva, hogy a Nabucco-vezeték megvalósulása a most születõ közös európai energiapolitika meglétét is demonstrálná, ,,Európa egy új energiapolitika kapujában áll, és ennek része a Nabucco-projekt is”.
Európa új energiastratégiájának kiindulópontja mindenképpen az, hogy a klímaváltozásért felelõs üvegházhatást kiváltó CO2-kibocsátást 2020-ra legalább 20 százalékkal vállalta egyoldalúan csökkenteni az 1990-es szinthez képest. Az üzenet egyértelmû: a klímaváltozás mérséklése érdekében egy integrált energia- és környezetvédelmi stratégiát követ az EU. Idén tavasszal az EU Tanácsa elfogadta azt az akciótervet, melynek célja egy európai energiapolitika kialakítása. Ennek egyik kulcseleme a valóban mûködõ közösségi villamosenergia- és gázpiac létrehozása. A biztonságos és fenntartható energiapiac új infrastrukturális beruházásokat is szükségessé tesz. Tovább kell dolgozni egy európai gázvezeték- és villamosenergia-hálózat kiépítése érdekében, mégpedig az összekapcsoló rendszerek mûködtetõinek nagyobb együttmûködésével, diverzifikálni kell az ellátási útvonalakat is. Mindez a Transzeurópai Energia Hálózatok kiépítését szolgáló program keretében valósul meg, amit azzal is elõsegítenek, hogy a TEN-E négy kulcsfontosságú projektjére koordinátorokat jelöltek ki.
A preferált projektek közül az egyik éppen a Nabucco. – A magyar gazdaság energiaérzékenysége igen jelentős. A hazai források súlya minimális: csak lignit létezik még, a földgázkitermelés is jelentősen – hárommilliárd m3 alá – visszaesett, és a kőolajtermelés sem számottevő. Az előrejelzések minden területen annak ellenére további visszaesést jeleznek, hogy vannak kutatások, fejlesztések, kitermelés, például a „makói árokból”. Magyarország helyzete még inkább szükségessé tesz olyan lépéseket, amelyeket az EU szorgalmaz. A korszerű energiapolitika hármas követelményrendszere: ellátásbiztonság, környezetvédelem, versenyképesség. A magyar politika is e hármas követelményrendszer együttes kezelését tűzi zászlajára, de látni kell, hogy a három követelmény között jelentős ellentmondások feszülnek. Az ellátásbiztonság fontos, ám nagyon jelentős költségekkel jár, a környezetvédelem szintén, és ennek is nagy a költségvonzata. Ezért nekünk – mind a három szempontból – az EU átlagánál is nagyobb érdekünk fűződik egy közös energiapolitika létrejöttéhez, ami az ellátásbiztonságot, a beszerzési források diverzifikálását, az energiatakarékos termelési struktúrát, a takarékos lakossági magatartást, a kisebb környezeti terhelést szolgálja, illetve biztosítja. Az EU-ban sok belső földgázforrás van, a magyar földgázpiac mégis csak egyetlen, az oroszországi ellátásra épült, ezért még inkább érdekelt a több forrásból való földgázbeszerzésben. A diverzifikálás – ami Európa számára csak a függőséget lazítja – az ellátás kockázatát csökkenti, számunkra viszont létfontosságú. A Kék Áramlat kontra Nabucco nemzetközi gázvezeték körüli purparléban a magyar kormány sose mondta azt, hogy ellenzi a Nabuccót. A Törökországot Románián, Bulgárián és Magyarországon át Ausztriával öszszekötő földgázvezeték kiépítéséről már tíz éve beszélnek, de eddig nem történt semmi kézzelfogható. Számunkra a piacosítás is nagyon fontos. A kelet-európai térségben – köztük Magyarországon is – az állam mindenhatósága legtovább az energia- és a földgázszektorban maradt fenn: e területen még mindig hatósági árak vannak, 100 milliárd forintot kitevő lakossági kompenzációs keretet felhasználva. Ha komolyan gondoljuk a piacosítást, akkor azt az EU-direktívát is komolyan kell vennünk, hogy e területen a legkisebb egyéni fogyasztó felé is nyitni kell. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. A magyarországi energiapolitika sajátossága, hogy bár a hármas követelményrendszer az irányadó, és azonos súllyal kell kezelni, mégis, mivel feltörekvő gazdaság és – saját források híján – világpiaci áron szerzi be az energiát, ezért a versenyképesség előtérbe helyezése a meghatározóbb. A megújuló energia arányára vonatkozó 20 százalékos EU-cél csak nagyon nehezen teljesíthető. Számításaink szerint – a legjobb esetben is – maximum 14-15 százalékot képviselhet ennek részaránya. Egyensúlyt kell találnunk a lakosság teherbíró képessége és a jövő generációk számára fontos környezetvédelmi szempontok között. Egy feltörekvő gazdaság számára, amely utol akarja érni az EU fejlett centrumait, nem mindegy, hogy milyen terhet vállal a jövőre. Nagyon csínján kell bánni a környezetvédelem kezelésével, mert számolni lehet a súlyos gazdasági hátrányokkal is. Értelmes kompromisszumra lenne szükség, amire a megosztott magyar politikai színtéren jelenleg kevés az esély. Ausztriában a villamos energia 80 százalékát a vízi energia adja, Magyarországon a bős– nagymarosi erőmű körüli botrányok miatt ez a fajta energia vörös posztó a lakosság szemében, pedig nem szabadna, hogy így legyen... – Magyarország milyen előnyöket vár az egységes belső energiapiac létrejöttétől? – Ez egyelőre álom, a következő években nem nagyon várható ennek kiépülése. Az EU inkább regionális piacban gondolkodik, a vezetékes, vagyis a villamos energiában és a földgázban. A kőolaj világpiaci termék, az egyes országok onnan szerzik be, ahonnan akarják. Az EU egységes energiapiaca az elektromos áramra és a földgázra vonatkozik. Kialakulása azon feneklik meg, hogy továbbra is érvényben van az elv: a vezetékes energiaellátás – annak ellenére, hogy országhatárokon átmenő rendszernek kellene lennie – egy-egy államon belül a nemzeti felelősségi hatáskörbe tartozik, mindenki saját belső hálózatot alakított ki. Ezt az ellentmondást nagyon nehéz feloldani. Ha nincs közvetítő infrastruktúra, akkor hiába akarunk energiát átadni. Enélkül a szolidaritás elve sem érvényesíthető. Ezért a legújabb EU-direktíva szerint külön ügynökség jönne létre annak érdekében, hogy a határkeresztező kapacitásokat kialakítsák, és a nemzeti keretben működő hálózatok egységes európai rendszerré álljanak össze. – Az energetika területén a legnagyobb kihívást a klímaváltozás és az energiaigények csökkentése jelenti. Hogyan illeszkedünk mi az európai uniós energiapolitikába? – Ha a valóságos költségeket tükröző árak vannak, akkor maga a piaci folyamat erőteljes ösztönzést ad az energiatakarékosságra. A rendszerváltozás óta Magyarországon a GDP 30-35 százalékkal nőtt, miközben a primer-energiaigény, az abszolút energiafelhasználás jelentősen csökkent. Számításaink szerint a következő 20 évben – négyszázalékos gazdasági növekedés feltételezése mellett – a primer-energiaigény 2020-ra jut el a 1350 PJ (Petajule) szintre, vagyis ekkor éri el újra az 1986–87-es csúcsot. Az elmúlt másfél évtizedben a magyarországi árak tízszeresére emelkedtek, eközben az energiaárak „csak” 21-szeresre. Ha az árak – a bekerülési költséggel arányosan – a helyükre kerülnek, akkor a lakosság és a vállalatok is takarékoskodnak. Ezt mutatja a földgáz-kompenzációs rendszer tavalyi átalakítása is, aminek következtében jelentősen csökkent a lakossági földgázfogyasztás. Nagyon fontosak tehát a piaci árak, úgy, hogy igazán ösztönözzenek az energiatakarékosságra.  A megújuló energiaforrások fontosak, de a következő években még nem lesz ebben áttörés. Az energiarendszerek ugyanis hagyományosan nagyon merevek, csak igen lassan változtathatók. – Mik az újabb, immár nem első ukrán–orosz gázvita kockázatai? – Az ukrán–orosz gázvitával kapcsolatos ellátásbiztonsági ügyet – szerintem – „túldimenzionálja” az európai uniós és a magyar szintű politika, és nem veszi figyelembe, hogy a gázellátási biztonságnak van költsége. Az orosz viszonylatból érkező gázzal az elmúlt 20 évben igazán komoly ellátási probléma egyszer sem volt. Még akkor is fennakadás nélkül jött a gáz, amikor Moszkvában „palotaforradalom” ütött ki. Most az ukrán választások kapcsán erősödött fel ismét a vita, az üzleti szféra viszont nem a politikai logika szerint működik. Az üzleti partnerek között nem okozott problémát a mostani, kiújult párbeszéd. A másik oldal érdekeltségéről sem beszélnek soha: arról, hogy Oroszország nagyon rá van utalva a földgáz- és olajexportból származó bevételekre, mert az az ottani mindennapok finanszírozására kell. A következő 20 évben is ez lesz a fő exportcikkük. Az orosz földgázexport Kína felé való elterelése sem reális alternatíva: egyrészt az orosz–kínai viszonyt ismerve aligha biztonságosabb, mint Európába eladni, ráadásul még a szállítókapacitások sincsenek meg hozzá. Amíg volt esély arra, hogy Ukrajna az orosz érdekszférában maradhat, addig fenntartották az erősen preferált árat az olajeladásban. Amikor erre már nem volt esély, akkor léptek. Ukrajnánál óriási adósság halmozódott fel a gázszállításokból adódóan, s ez az ország, ha nem kapna földgázt, akkor sem tehetné meg, hogy az EU-ba menő energiaforrást megcsapolja. Az oroszokkal szemben egyetlen kártyája van: az EU-hoz való csatlakozás. Emellett kialakult egy oroszfóbia is Európában, mert e keleti ország másfajta demokráciát épít. Nabucco vagy Kék Áramlat? – a kérdés úgy is föltehető, hogy melyik ér ide előbb. A Nabucco-vezetéknél a probléma lényege, hogy a politika akarja, de abban a térségben, ahol Irán és Irak van, nem kockázatmentes az ilyen beruházás. Ráadásul még a kitermelési szerződések sincsenek meg. Ha az energiamérleg is módosul, akkor nem biztos, hogy túl nagy földgázigény lesz akár nálunk, akár az EU-ban. Az üzleti szférát viszont az érdekli, hogy van-e már kitermelési szerződés, ki veszi majd meg a gázt, s ettől teszi függővé, hogy befektet-e a Nabucco megépítésébe. |
|||||
|
|||||
|
|||||
