A díszes kis dobozok közül ezúttal kettőt bontunk ki a költségvetési csalás (Btk. 310.§) és az ehhez kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása (Btk. 310/A.§) szabályainak ismertetésével.
Kezdjük az élvezeteket a költségvetési csalás törvényi tényállásának tanulmányozásával, mely a nevéből következően a mindenkori költségvetés vagyoni érdekeit hivatott védeni a vele kapcsolatba kerülőkkel szemben. Így alanya bárki lehet, aki költségvetésbe történő befizetési kötelezettségével, illetve az onnan származó juttatásával kapcsolatban tanúsít megtévesztő magatartást, feltéve, ha ezzel egy vagy több költségvetésnek - akár eshetőleges szándékkal - vagyoni hátrányt okoz.
Azaz, a bűncselekmény megvalósításához nem szükségeltetik eredendő gonoszság, az elkövetőnek nem kell feltétlenül a "közös kassza" romlására törekedni, elegendő belenyugodnia abba, hogy a tilalmazott magatartása révén a költségvetést vagyoni hátrány éri. Ha például egy megtévedt adózó valamely kötelezettsége kérdésében, pusztán a saját örömére sikerrel tévedésbe ejti a NAV-ot, amikor kiszámolja, mit nyert az ügyleten, egyben azt is megállapítja, mennyit vesztett a költségvetés. Ha úgy dönt, vigye kánya és eléggé el nem ítélhető módon elkölti "nyereményét", legalábbis beletörődik a "közös kalapot" érő veszteségbe. Ez persze "csak" valamennyiünknek rossz, az érintett számára akkor válhat nyűggé, ha mindez elévülési időn belül kiderül.
Tartós jó közérzetünk érdekében fontos lehet ismerni, milyen magatartásokat tilt a törvény. A korábban említett megtévesztő magatartás nem egyebet jelent, mint mást tévedésbe ejteni, tévedésben tartani vagy más elől valós tényt elhallgatni. Nem árt tartózkodni befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezmény jogtalan igénybe vételétől vagy a költségvetésből származó pénzeszközök jóváhagyott céltól eltérő felhasználásától sem. Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a befizetési kötelezettségek alatt nem csak az adók, vámok vagy bírságok, hanem az állammal kötött polgárjogi szerződések kapcsán keletkezett fizetési kötelezettségek is értendők.
A módosítás újításai közé tartozik a "támogatások" helyett a " pénzeszközök " kifejezés használata. Ezzel az intervenciós támogatások, az export-visszatérítések, és az Európai Közösségek költségvetéséből származó, ám megosztott kezelésű kifizetések kapcsán is megállapíthatóvá válik a költségvetési csalás. Érdemes arra is figyelemmel lenni, hogy a költségvetésből származó pénzeszközök esetében nem feltétel, hogy azok jogszabályon alapuljanak.
Alapesetben mindez akkor büntethető, ha a vagyoni hátrány a százezer forintot meghaladja. A bűnszövetségben és üzletszerűen történő elkövetés súlyosbító körülmény. Ezt nemcsak a büntetés mértékénél értékeli a törvény, de az okozott vagyoni hátrány megtérítése esetén a büntetés korlátlan enyhítésére vonatkozó lehetőségből is kizárja az említett elkövetési módokat.
Az előző törvényi tényálláshoz kapcsolódik az un. "vezetői felelősségre" vonatkozó bűncselekmény, melynek elkövetője a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja, vagy dolgozója lehet. Azaz a felső vezetés tagjain túl mindenki, akinek ellenőrzési, felügyeleti joga, kötelezettsége van. A törvényhely meglehetősen szűkszavú, ez és a vezetői felelősség növelésére irányuló erőteljes szándék együttesen vezettek oda, hogy a szabályozás mintha túlzottan is rugalmasra sikeredett volna. A bűncselekmény a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával valósul meg akkor, ha a mulasztás hiányában a gazdálkodó szervezet tagja vagy alkalmazottja által a szervezet érdekében elkövetett költségvetési csalás megakadályozható lett volna. A tényállás megfogalmazásának ez a módja balsejtelmeink forrása. Már azt sem lesz mindig egyszerű tisztázni, hogy a költségvetési csalást kinek az érdekében követték el. De több mint kétségesnek látszik sikerrel bizonyítani, hogy az, az ellenőrzés előírásszerű végrehajtásával sem lett volna megakadályozható. Nem érne meglepetésként, ha januártól megnövekedne a dokumentált ellenőrzések száma, "önként" gyarapítva az adminisztrációt.
A papír, meg az erdők pedig csak fogynak. Ha a vezetők egy részének esetleg nem is lesz ilyen gondja, de hol kirándulnak így majd azok a szerencsések, akiket nem vert meg a sors ellenőrzési- felügyeleti joggal???
(Adótanácsadás rovatunkat az ADÓklub - adótanácsadó,adószakértő oldal készíti.)
